Az Oregoni Állami Egyetem kutatói márványos törpelumma hívásokat sugároztak az erdőkben, és megállapították, hogy a veszélyeztetett tengeri madarak tenyészhelyválasztását erősen befolyásolja, hogy hallanak-e más törpelummákat a környéken.
Az OSU Erdészeti Főiskolája és az Agrártudományi Főiskola tudósainak kutatása azért fontos, mert a megfoghatatlan tengeri madarak populációja hanyatlóban van, és a gyógyulást akadályozhatja, ha túl kevés a madár ahhoz, hogy információt nyújtsanak egymásnak a fészkelés helyéről. A megállapításokat az Ornithology-ban, az Amerikai Ornitológusok Szakszervezetének kiemelt folyóiratában tették közzé. „Az az esély, hogy a márványos törpelummák megfontolják a fészkelést azokon a helyeken, ahol törpelumma-hívásokat sugározunk, sokszor nagyobb volt, mint azokon a helyeken, ahol ezt nem tettük meg” – mondta Jonathan Valente vezető szerző, az Erdészeti Főiskola Oregoni Márványos Törpelumma Projekt posztdoktori kutatója.
A márványos törpelummák szorosan kapcsolódnak a lundákhoz, de ezektől a madaraktól eltérően a törpelumma érett és öreg erdőkben akár 60 mérföldre is szárazföldön neveli fiataljait. „Nincs sok hasonló faj” – mondta Jim Rivers, a tanulmány társszerzője, aki szintén az Erdészeti Főiskola oktatója. „Valójában nincs más madár, amely táplálkozna az óceánban, és ilyen nagy távolságokat ingázna a szárazföldi fészekhelyekig. Ez a viselkedés valóban szokatlan, és különösen kihívást jelent a faj tanulmányozása számára.” 2016-ban Valente, Rivers és három oregoni munkatársa 14 véletlenszerűen kiválasztott potenciális tenyészhelyen szimulálta a törpelummák jelenlétét a madár felhívásának közvetítésével a tenyészidőszakban. A szimulációs fordulók között vad törpelumma hívásokat rögzítettek a helyszíneken, és összehasonlították a hívási arányokat a 14 kontrollhelyen alkalmazott hívásokkal, ahol nem készítettek felvételt.
