A SpaceX történetének egyik legizgalmasabb fejezete íródott, amikor a valaha épített legnagyobb és legerősebb rakéta, a Starship V3 végre elindult a texasi Starbase bázisról. A többszöri halasztás és egy utolsó pillanatban történt csütörtöki visszalépés után pénteken végre felszállhatott az óriás, hogy megtegye első útját. Bár az egész start lélegzetelállító volt, az űrrepülésről tudósító szakértők számára a visszatérés pillanatai hozták el a nap legnagyobb meglepetését.
Amikor a Starship V3 felső fokozata elkezdte légkörbe való visszatérését, a hőpajzs állapota került a középpontba. Chris Hadfield nyugalmazott kanadai ezredes, tesztpilóta és űrhajós szerint a jármű oldalát 2600 Fahrenheit-fok (1450 Celsius-fok) feletti hőmérséklet érte. A fedélzeti kamerák által rögzített felvételeken azonban szembetűnő volt, hogy a hőpajzs milyen minimális sérüléseket szenvedett el a korábbi, V2-es repülésekhez képest.
A látvány, ahogy a hajó végrehajtotta a megfordulási manővert és a fékezőégést, egyértelművé tette, hogy a hővédő rendszer kiemelkedően teljesített. Mivel a hajót szándékosan megsemmisítették az Indiai-óceánba csapódáskor, a SpaceX a begyűjtött adatokra fog támaszkodni a következő hetekben. A jármű visszatéréskor mutatott külső állapota alapján azonban már most kijelenthető, hogy a hőpajzs szinte hibátlanul vészelte át a pokoli körülményeket.
A SpaceX új megközelítése a hővédelemben
A Starship 10-es és 11-es repülései, amelyek a rakéta korábbi verziójával történtek, komoly elszíneződést és károsodást okoztak a felső fokozat hőpajzsán. Ezzel szemben a Starship V3 szinte érintetlenül tért vissza a Földre, a pajzs egységesebb és ép állapotot mutatott. Ez a jelentős javulás jobb csempe-megtartást és egyenletesebb hővédelmet jelez a jármű teljes felületén.
A New Space Tracker elemzése szerint az egyik legfontosabb különbség a Starship V3 és elődje, a V2 között a hőpajzs csempe-elrendezésében rejlik. A SpaceX teljesen új csempegeometriát és továbbfejlesztett rögzítőkapcsokat alkalmazott, amelyeket a V2-es repülések adatainak alapos elemzése után fejlesztettek ki. A vállalat végső célja a teljes újrafelhasználhatóság elérése, amihez elengedhetetlen, hogy a hőpajzs többszöri visszatérést is kibírjon.
A Super Heavy gyorsító fokozat hőpajzsát is frissítették, azonban a visszatérési gyújtás során bekövetkezett több hajtóműhiba miatt a rakéta keményen csapódott a Mexikói-öbölbe. Emiatt a nézők nem láthatták, hogyan teljesített a gyorsító pajzsa. A SpaceX elsődleges feladata most ennek a kritikus hajtóműhibának a kivizsgálása és kijavítása lesz a 13-as repülés előtt.
Az újrafelhasználhatóság kulcsa és a jövőbeli küldetések
A Starship hőpajzsának tökéletesítése kritikus fontosságú a gyors újrafelhasználhatóság eléréséhez. A SpaceX és a NASA közös tervei között szerepel, hogy a rakéta egy új verzióját használják majd emberes küldetésekhez a Holdra, és végső soron a Marsra. Ezért a járműnek képesnek kell lennie ellenállni a légkörbe való visszatérés szélsőséges hőmérsékleteinek, ami elengedhetetlen az emberes űrrepülésre való minősítéshez.
A Flight 12 során a hőpajzs teljesítménye minden várakozást felülmúlt, ami hatalmas előrelépést jelent a SpaceX számára. Bár valószínűleg további fejlesztésekre lesz szükség, a mostani eredmények rendkívül biztatónak mondhatók. A csempe-elrendezés és a rögzítési technológia terén elért újítások egyértelműen beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.
A szakemberek szerint a hőpajzs kiemelkedő teljesítménye nemcsak technikai siker, hanem stratégiai győzelem is a SpaceX számára. Az, hogy a jármű ilyen minimális sérüléssel vészelte át a visszatérést, jelentősen csökkentheti a repülések közötti felkészülési időt. Ez pedig közelebb hozza a vállalatot ahhoz a vízióhoz, hogy a Starship valóban olyan gyorsan és megbízhatóan repülhessen, mint egy kereskedelmi légitársaság gépei.
© SpaceX
Forrás: Gizmodo.com ↗̱
