A NASA X-59 jelzésű, csendes szuperszonikus kutatórepülőgépe élete egyik legjelentősebb repülési szakaszára készül. Az X-szárnyú gép hamarosan egy új tesztrepülési blokkba kezd, amely magában foglalja első alkalommal a hangsebesség túllépését és más, a küldetés szempontjából kritikus célkitűzéseket is. „A következő lépés az, hogy ez az egyedülálló repülőgép először repül szuperszonikus sebességgel” – mondta Cathy Bahm, a NASA Low Boom Flight Demonstrator projektmenedzsere. „Elindulunk a küldetési feltételek tesztpontja felé, amelyre az X-59-et tervezték.”
A hónapokig tartó repülések után az X-59 csapata május végén értékelte az elért eredményeket, és most a következő tesztsorozatra tekintenek előre, amely magasabb magasságokat és nagyobb sebességeket foglal magában. Ez lehetőséget ad a mérnököknek, hogy megfigyeljék, hogyan viselkedik az X-59 a NASA Quesst missziójának működési feltételei között, amelynek célja a csendes szuperszonikus repülés adatainak összegyűjtése. A csapat arra számít, hogy az X-59 június elején, egy tesztrepüléssorozat során először lépi át a hangsebességet – több mint 1014 km/h – körülbelül 13 100 méteres magasságban, ami a repülőgép számára hatalmas mérföldkő lesz.
Ezt követően egy „küldetési feltételek” repülésre kerül sor, ahol a gép eléri az 1,4 Mach sebességet (1488 km/h) körülbelül 16 800 méteres magasságban. Ez a sebesség és magasság azért fontos, mert ezek a NASA teljesítménycéljai az X-59 számára, hogy később amerikai közösségek felett repülve demonstrálja a csendes szuperszonikus repülést, és visszajelzéseket gyűjtsön a nyilvánosságtól a repülőgép csendes szuperszonikus „dübörgéséről”. Bár az X-59-öt úgy tervezték, hogy szuperszonikus sebességnél ne keltsen hangos hangrobbanást, ezek a korai repülések még nem a csendes képesség bemutatására irányulnak.
Elvégzett repülések és mérföldkövek
Az X-59 első tesztrepülési blokkja sikeresen teljesített számos tesztcélt, és értékes adatokat szolgáltatott a csapat számára. Miután 2025 októberében megtörtént az első felszállás, a gép egy tervezett karbantartási időszakon esett át, majd 2026 márciusában tért vissza az égboltra. Azóta további 14 repülést hajtott végre, amelyek során olyan mérföldköveket ért el, mint a futómű első behúzása, amely először mutatta meg a gép áramvonalas formáját, valamint a 13 100 méteres magasság és a 0,95 Mach sebesség (kb. 1009 km/h) elérése.
A csapat megjelölte az első kétrepüléses napot, majd ezeket egyre rutinszerűbbé tette, ahogy növelték a repülések gyakoriságát. Egy magasabb és gyorsabb repülési periódus után a gép alacsonyabb és lassabb tesztrepülési körülményekre váltott, hogy a mérnökök információkat gyűjthessenek az X-59 viselkedéséről a repülési feltételek széles skáláján. Az első tesztblokk során gyűjtött adatok segítettek a csapatnak jobban felmérni a kritikus rendszereket, beleértve az üzemanyag-, hidraulika-, környezetszabályozó rendszereket és a külső látórendszert, amely a repülőgép egyedi kamerarendszere.
A pilóta ezen a monitoron keresztül lát előre a hagyományos szélvédő helyett. A csapat figyelemmel kísérte, hogyan viselkedett a repülőgép felszállás, leszállás és a repülés során. Az X-59-be szerelt nyúlásmérők részletes információkat gyűjtöttek a gép által tapasztalt erőkről és arról, hogy a szerkezet hogyan reagált azokra. Ezek az adatok elengedhetetlenek voltak a gép teljesítményének és légialkalmasságának bizonyításához a Quesst misszió első fázisában.
Következő lépések és a szuperszonikus határ átlépése
A közelgő repülések során a pilóták tesztpontokat hajtanak végre, miközben a mérnökök figyelik a repülőgép teljesítményét – immár szuperszonikus repülési körülmények között. „A szuperszonikus sebességgel való repülés hatalmas mérföldkő az X-59 csapata számára” – mondta Bahm. „A boríték kiterjesztésének minden lépése közelebb visz minket a csendes szuperszonikus képesség bemutatásához, amely a Quesst misszió középpontjában áll. Az első küldetési feltételek szerinti repülés teljesítése különösen jelentős – ez az a pillanat, amikor elkezdjük validálni a repülőgépet abban a környezetben, amelyre tervezték.”
A tesztrepülési blokk során az X-59 eléri a maximális, 1,6 Mach sebességet (1961 km/h) és a 18 300 méteres magasságot is. Azonban csak azért, mert a repülőgép képes ilyen gyorsan repülni, még nem jelenti azt, hogy mindig szuperszonikus sebességgel fog haladni. A tesztelés folytatódik, beleértve a szubszonikus és alacsonyabb magasságú repülések keverékét is, hogy a csapat továbbra is figyelemmel kísérhesse a gépet változatos körülmények között. „Ezek a repülések nemcsak elmélyítik a bizalmunkat az X-59 teljesítményében, hanem a küldetés jövőbeli fázisai felé való haladásunkat is jelzik, amelyek végső soron segítenek formálni a szuperszonikus utazás jövőjét” – tette hozzá Bahm.
Az eddigi és a következő tesztblokk összes repülése az X-59 Quesst missziójának 1. fázisának része, amely a repülőgép teljesítményének és légialkalmasságának bizonyítására összpontosít. Néhány ilyen repülés magában foglalja a berendezések korai telepítését is, beleértve a NASA egyik F-15-ös kutatórepülőgépére szerelt szondát, amely képes mérni az X-59 egyedi lökéshullám-jelét. Az ezekből a korai mérőrepülésekből gyűjtött adatok lehetővé teszik a mérnökök számára, hogy felkészüljenek a munka új szakaszára, amely az év későbbi részében kezdődik: a Quesst 2. fázisára, amikor a csapatok elkezdik mérni a repülőgép szuperszonikus repülési jelét, hogy ellenőrizzék, hogy az a tervezettnek megfelelően csendes szuperszonikus dübörgést produkál-e.
© NASA/Jim Ross
Forrás: Nasa.gov ↗̱
