A Rák csillagkép, bár csillagai halványak, az égbolt egyik legszebb és legkönnyebben megtalálható nyílthalmazának, a Méhkaptár-ködnek ad otthont. Emellett a csillagképben található a világ egyik leginkább tanulmányozott exobolygója is, a forró szuperföld, 55 Cancri e. A Rák csillagképet a fényesebb ikrek és az oroszlán csillagképek között találhatjuk meg, bár enyhe fényszennyezés esetén is nehézszé lehet pillantani.
Amikor sikerül azonban megtalálnunk, érdemes a figyelmünket a Méhkaptár-ködre, más néven M44-re irányítani. Ez a fiatal csillagokból álló nyílthalmaz vaksötét éjszakán szabad szemmel is észrevehető, homályos foltként, de igazi szépségét távcső vagy nagy látómezejű látcső bontja ki. A csillagkép közepén elhelyezkedő objektum mérete a Hold látszólagos átmérőjének háromszorosa, és már az ókori csillagászok is ismerték, számos néven illették, mint például Praesepe vagy Jishi qi.
A Méhkaptár-köd megfigyelése egyértelmű éjszakán igazi élmény. Kérdés, hogy a szétszórt, ragyogó csillagok valóban egy méhkas nyüzsgésére emlékeztetnek-e, vagy inkább egy égi kincsestárra? Nincs helyes válasz, hiszen ezt a csillagcsoportot az emberiség képzelete évezredek óta formálja. A Rák csillagkép másik gyöngye, a 55 Cancri e bolygó viszont a modern tudomány csodája.
A Rák csillagkép forró szuperföldje
A 55 Cancri rendszer egy közeli kettőscsillag, melynek nagyobb tagja körül legalább öt bolygó kering. Közülük a 55 Cancri e, vagy más néven Janssen, kiemelkedő figyelmet kap. Ez a szuperföld a Föld tömegének nyolcszorosa, és mindössze 18 óra alatt kerüli meg csillagát, ami az ismert bolygók egyik legrövidebb éve. A bolygó forró, kőzetes világ, felszínét valószínűleg olvadt lávatenger borítja.
Janssen volt az első exobolygó, melynek légkörét sikerült sikeresen elemezni. A Hubble és a már kikapcsolt Spitzer űrtávcső mérései megerősítették, hogy a világot főként hélium és hidrogén alkotja, hidrogén-cianid nyomokkal – ami nem valószínű, hogy élet otthona lehet. Ennek ellenére a légkör felfedezése hatalmas áttörés volt a csillagászok számára, mert betekintést nyújtott egy másik naprendszer bolygójának összetételébe.
Hogyan fedeznek fel a csillagászok ilyen távoli világokat? A bolygók gravitációs vonzása apró „imbolygást” okoz csillaguk mozgásában, más esetekben pedig a bolygó átvonul a csillag előtt, és enyhén tompítja a fényét. A 55 Cancri e-t 2004-ben az imbolygás módszerével fedezték fel, majd 2011-ben a tranzit módszerrel erősítették meg a keringési idejét. A NASA Exoplanet Travel Bureau projektje lehetővé teszi, hogy elképzeljük, milyen lenne felkeresni ezt a rendkívüli világot, vagy más, naprendszerünkön kívüli bolygókat.
Forrás: Nasa.gov ↗̱
© NASA
