A tudósok évtizedek óta próbálják megfejteni a Nap kitöréseinek titkát, és most egy váratlan felfedezés új irányt adhat a kutatásoknak. Egy nemrégiben publikált tanulmány szerint a csillagászoknak sikerült olyan változásokat azonosítaniuk a Nap légkörében, amelyek órákkal egy hatalmas napkitörés előtt jelentkeztek. A jelenséget egy X9-es osztályú, rendkívül erős napkitörés előzte meg, amely 2024. október 3-án történt, és a kutatók számára ritka lehetőséget biztosított a kitörés előtti állapotok részletes vizsgálatára.
Louis Seyfritz, a New Jersey-i Műszaki Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy nem számított arra, amit az adatokban talált. A NASA IRIS nevű űreszköze által gyűjtött információk közel öt órányi folyamatos megfigyelést tettek lehetővé a kitörés előtt, ami szinte példátlan a napfizika történetében. A kutatók a plazma három tulajdonságát – fényességét, mozgását és turbulenciáját – követték nyomon, hogy feltérképezzék a Nap légkörében zajló folyamatokat.
A vizsgálatok kimutatták, hogy mindhárom jellemző körülbelül három órával a kitörés előtt fokozatosan növekedni kezdett, ami arra utal, hogy a Nap mágneses tere egyre instabilabbá vált. A kutatók szerint ez a hosszú előkészületi időszak ritkán figyelhető meg, és új betekintést nyújt abba, hogyan indulnak el a legnagyobb erejű napkitörések. A felfedezés hozzájárulhat a jövőbeli űridőjárás-előrejelzések pontosabbá tételéhez, ami különösen fontos a műholdak és a földi infrastruktúra védelme szempontjából.
Ritka adatok a kitörés előtti órákból
A kutatócsoport egy rendkívül szerencsés adatsorhoz jutott hozzá, mivel a kitörést produkáló aktív régió már napokkal korábban is több erős flamát bocsátott ki. Emiatt a tudósok több napmegfigyelő űreszközt is a területre irányítottak, köztük a NASA IRIS műszerét, amely a Nap légkörének egy szűk rétegét vizsgálja rendkívüli részletességgel. Az IRIS-nek köszönhetően a kutatók közel öt órányi megszakítás nélküli megfigyelést végezhettek a kitörés előtt, ami ritka lehetőséget biztosított a folyamatok feltérképezésére.
Az elemzés során a plazma fényességének, mozgásának és turbulenciájának változásait követték nyomon, és megállapították, hogy ezek a jellemzők rendszeres ciklusokban ingadoztak a kitörés előtt. Az egyik ciklus hét-tíz percenként, a másik pedig tizennyolc-huszonegy percenként ismétlődött. Az ingadozások egy olyan határterületen koncentrálódtak, ahol ellentétes irányú mágneses mezők találkoznak – ez az a zóna, ahol a tudósok szerint a mágneses feszültség felhalmozódik a kitörések előtt.
A kutatók még nem tudják pontosan, mi okozza ezeket az oszcillációkat. Lehetséges, hogy a Nap légkörén áthaladó hullámokról van szó, vagy apró mágneses átrendeződések sorozatáról, amelyek a nagyobb kitörés előtt játszódnak le. Seyfritz szerint ha ezeket az oszcillációkat rendszeresen megfigyelik a flamák előtt, az erős előrejelző jelzés lehet a közelgő kitörésekre.
A kitörés előtti utolsó percek és a jövőbeli kilátások
A kitörés előtt mintegy tizenöt-húsz perccel a Nap légköre hirtelen sokkal ingatagabb állapotba került. A turbulencia meredeken megnőtt, a plazma pedig elkezdett kifelé áramlani – ezek a változások valószínűleg a mágneses energia hirtelen felszabadulását tükrözik, ami a napkitöréseket hajtja. A kutatók hangsúlyozták, hogy egyetlen mérés önmagában nem adott egyértelmű előrejelző jelet, hanem a fényesség, a turbulencia és a koordinált oszcillációk együttes növekedése volt az, ami figyelemre méltó előfutárnak bizonyult.
A felfedezés azonban nem jelenti azt, hogy a tudósok mostantól órákkal előre képesek lesznek előrejelezni a napkitöréseket. A tanulmány mindössze egyetlen kitörést vizsgált, és a kutatók még nem tudják, hogy ugyanezek a jelek következetesen megjelennek-e más események előtt is. A kérdés megválaszolásához sokkal több napkitörés elemzésére lesz szükség, amihez azonban megfelelő megfigyelési adatokra van szükség – ezek pedig jelenleg ritkák.
Seyfritz elmondta, hogy a következő lépés annak megállapítása, hogy ugyanezek a minták megjelennek-e egy sokkal nagyobb kitörésmintában. Ha igen, akkor ezek a jelek a jövőben az űridőjárás-előrejelző rendszerek részévé válhatnak. A tanulmány a Solar Physics című tudományos folyóiratban jelent meg, és a kutatók remélik, hogy munkájuk hozzájárulhat a Nap működésének mélyebb megértéséhez és a Földet érő űridőjárási események pontosabb előrejelzéséhez.
© NASA/SDO
Forrás: Space.com ↗̱
