Milliók követték lélegzetvisszafojtva az Artemis II történelmi startját, és a 10 napos holdutazás minden pillanata lenyűgözte a világot. Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen űrhajósok messzebb jutottak az űrben, mint bármely ember előttük. A küldetés sikerének egyik kulcsa az volt, hogy a Földön élő emberek soha nem látott részletességgel élhették át az utazást – ez pedig a lézerkommunikációnak köszönhető.
A hagyományos rádiófrekvenciás rendszerekkel ellentétben a lézeres, más néven optikai kommunikáció láthatatlan infravörös fény segítségével továbbítja az adatokat. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy egyetlen adatlekérés során sokkal több információ érkezzen a Földre. Az Artemis II során a NASA egy olyan optikai rendszert tesztelt, amely a jövőbeli, Holdra irányuló emberes küldetések számára is új távlatokat nyithat.
A küldetés során az Orion űrhajó külsejére szerelt optikai terminál volt az első ilyen eszköz, amely egy emberes küldetés során, holdtávolságból biztosított lézeres adatkapcsolatot. A terminál nagy felbontású videókat, repülési eljárásokat, fényképeket, mérnöki és tudományos adatokat, valamint hangkommunikációt továbbított a Földre, amikor az űrhajó rálátott a földi vevőállomásokra.
Hihetetlen Adatmennyiség és Tökéletes Képminőség
A körülbelül 10 napos út során a lézerkommunikációs rendszer 484 gigabájtnyi adatot cserélt az Orion és a Föld között. Ez nagyjából 100 nagy felbontású filmnek felel meg, ami messze felülmúlja a hagyományos rádiófrekvenciás rendszerek kapacitását. Ennek köszönhetően olyan kristálytiszta felvételek érkeztek a Földre, mint a Föld lenyűgöző lenyugvása vagy a napfogyatkozás, amelyet az űrhajó napelemtáblájára szerelt kamera rögzített a Hold túloldalán.
„A nagy felbontású képek és tudományos adatok elérése a küldetés dinamikus szakaszaiban forradalmi változást hoz” – mondta Dr. Kelsey Young, az Artemis II holdtudományi vezetője. „Gyorsabb betekintést, jobb tudományos döntéshozatalt és egy olyan küldetést jelent, ahol a tudományos jelenlét sokkal integráltabb. Olyan érzés volt, mintha mi is ott lettünk volna a legénységgel.”
Míg a NASA hagyományos rádiófrekvenciás hálózatai a holdtávolságban csak néhány megabit/másodperces adatsebességre voltak képesek, addig az optikai rendszer használatakor az Orion személyzeti modul többször is elérte a 260 megabit/másodperces letöltési sebességet. Ez messze túlszárnyalta a demonstrációs célokat, és lehetővé tette, hogy a világ szinte valós időben kövesse az űrhajósok útját.
Földi Állomások és Nemzetközi Együttműködés
A Földön a NASA a Kaliforniai Sugárhajtásmű Laboratórium és az Új-Mexikói White Sands Komplexum magaslati, száraz környezetben lévő távcsöveit használta a kapcsolat biztosítására. Ezek az állomások rekordot jelentő, 26 gigabájtnyi adatot vettek, töltöttek le és továbbítottak a misszióirányításnak kevesebb mint egy óra alatt – ami gyorsabb adatátvitelt jelent, mint a legtöbb otthoni internetkapcsolat.
A NASA két fő állomása mellett az Orion egy újonnan fejlesztett ausztráliai helyszínre, a Canberra melletti Mount Stromlo Obszervatóriumba is küldött adatokat. A NASA szakértői az Ausztrál Nemzeti Egyetemmel együttműködve építettek egy holdtávolságra alkalmas optikai távcsövet, amely kereskedelmi forgalomban kapható alkatrészeket használt. Ez bizonyította, hogy a költségek és a megvalósítási idő jelentősen csökkenthető.
Az ausztrál állomás több mint 15,5 órán keresztül fogadta az Orion kétcsatornás videójelét, hozzájárulva a NASA „Élő képek az Orionról” közvetítéséhez, amely lehetővé tette, hogy milliók kövessék az Artemis II mérföldköveit. A földi állomás sikeresen elérte a terminál által biztosított legmagasabb, 260 megabit/másodperces adatsebességet is, ezzel is bizonyítva a technológia életképességét.
©NASA
Forrás: Nasa.gov ↗̱
