Mariner 10, a MESSENGER és a BepiColombo küldetéseknek köszönhetően rengeteg információt szereztünk Merkúról, a Naphoz legközelebb eső bolygóról. A feltárt felvételek és adatok arra utalnak, hogy a felszín ráncos, vonalak és redőzetek párosulnak, amely a bolygó hosszú távú összehúzódását jelzi. Ugyanakkor a német űrközpont (DLR) Intézetének kutatócsoportja új bizonyítékokkal jelentkezett, melyek szerint Merkúr gyorsabban zsugorodott, mint amit korábban gondoltunk.
Tartalomjegyzék
Az új bizonyítékok a Geophysical Research Letters folyóiratban megjelent tanulmányból származnak, és azt mutatják, hogy Merkúr felszínének összehúzódása 10–30 százalékkal gyorsabban történt, néhány becslés szerint akár 23 kilométeres hosszanti zsugorodásig.
Ez a megállapítás kulcsfontosságú, mert a kőzetbolygók összehúzódásának üteme alapvető a geodinamikai evolúció megértéséhez, és az eredmények felvethetik Merkúr történetével kapcsolatos korábbi elképzeléseket.
A zsugorodás üteme és a belső szerkezet
Az összehúzódás ütemének ismerete elengedhetetlen a Merkúr geodinamikai fejlődésének megértéséhez, és a legfrissebb eredmények talán átformálják a bolygó történetéhez fűződő elképzeléseinket.
Addig a tudósok úgy becsülték Merkúr összehúzódását, hogy a globális hűlés során keletkező rövidülési struktúrákat térképezték fel.
Azonban a bolygó belső szerkezetét érintő következtetésekhez a felszínre vonatkozó jelek, például a wrink plane, nemcsak hogy nyomként szolgálnak, hanem a milliárd éves becsapódások miatt a felszín tele van kráterekkel és törmelékkel, ami megnehezíti ezeknek a jeleknek az azonosítását.
Új módszertan és az adatok összevetése
Ezt az elképzelést vette irányítás alá Gaku Nishiyama és csapata a DLR-ben, és összevetettek korábbi geológiai térképeket a Merkúr felszínének durvaságát feltérképező új adatokkal.
Az összesítés során úgy tűnt, hogy a legdurvább területeken kevesebb látható ránc található, ami arra utal, hogy a becsapódásokból származó törmelék elfedheti a régebbi összehúzódási nyomokat.
Ennek alapján becsülték meg a bolygó egészére kiterjedő összehúzódás mértékét, beleértve a durva területek alatti részeket is, a sima régiókban kialakuló gerincek és völgyek mennyisége alapján.
A becsléseket is formáló tényezők a belső felépítésben
Az eredmények arra utalnak, hogy hiányzó vagy rejtett jelenségek a durva területeken akár a 10–30%-os vagy annál nagyobb mértékre is mutathatnak, ami felülírhatja a korábbi összehúzódási becsléseket.
Ha ezek a lehetőségek igazak, Merkúr átmérője a bolygó évmilliárdok átalakulása során körülbelül 7,5 és 23 kilométer között zsugorodhatott, a korábbi becslések pedig 4–16 kilométer között maradtak.
Az új eredmények összhangba hozhatók a fizikai modellekkel, és úgy tűnik, hogy egy nagyobb és összetettebb fémmag lehet a bolygó középpontjában, a belső összetétel pedig kevesebb fényes elemet tartalmazhat.
A jövő remények a BepiColombo-tól
Az adatok jövőbeni megfigyelésével 2026. november 21-én érkezik a BepiColombo a Merkúrhoz, és részletesebb felvételeket készíthet a felszínről.
Az űrkutatási misszió tudományos csapata, köztük Nishiyama is, abban reménykedik, hogy az új adatok a összehúzódási jeleket részletesebb szinten tárják fel eddigieknél.
Az eredmények pedig nem csak Merkúr történetéről adnak közelebb betekintést, hanem arról is, hogyan alakulnak a szorosan a csillagukhoz keringő, sziklás bolygók geodinamikája a jövőben.
© : NASA/JHUAPL/Carnegie Institution of Washington
Forrás: Universetoday.com
