Ausztráliában, a Nyugat-Ausztráliai Pilbara régióban található egy sziklaformáció, amely a Földön ismert legősibb aszteroidabecsapódás nyomát őrzi. A North Pole Dome néven ismert terület kőzetei 3,02 milliárd évvel ezelőtt olvadtak meg és alakultak át egy hatalmas űrkőzet becsapódásának hihetetlen hőjétől és nyomásától. A felfedezés nemcsak a becsapódás korát pontosítja, hanem újabb darabot helyez a Föld korai történetének kirakósába, amely a kontinensek kialakulásától az élet keletkezéséig számos kérdésre választ adhat.
A kutatás kulcsát a cirkon ásványok apró szemcséi jelentették, amelyeket a szakértők a becsapódás által átalakított kőzetekben vizsgáltak. Ezek a kristályok időzítőként működnek: uránt tartalmaznak, amely meghatározott sebességgel ólommá bomlik, így a két elem arányából pontosan kiszámolható a kristályosodás időpontja. Chris Kirkland, a Curtin Egyetem geotudósa és csapata olyan, a becsapódásra jellemző, elágazó és vázszerű cirkonkristályokat azonosított, amelyek egyértelműen a 3,02 milliárd évvel ezelőtti kataklizma során keletkeztek.
Ez a dátum a Miralga becsapódási szerkezetet, ahogy a területet a helyi őslakosok után nevezték, a Föld legidősebb ismert aszteroida-becsapódási helyévé teszi. A korszak, amelyben ez történt, a Késői Nehéz Bombázás időszaka volt, amikor a Naprendszer bolygóinak vándorlása miatt rengeteg aszteroida és üstökös zúdult a belső bolygók felé. Abban az időben a Föld felszíne éppen csak lehűlt, és egy vékony szilárd kéreg kezdett kialakulni, miközben a légkört metánköd borította.
A vita a kőzetek hőjéről
A North Pole Dome kora azonban heves tudományos viták tárgya. Kirkland és csapata korábban, 2025-ben azt javasolta, hogy a becsapódás 3,47 milliárd évvel ezelőtt történt, és az eredeti kráter átmérője akár 100 kilométer is lehetett. Ezt a feltételezést a kráter közepén visszaugró kőzetboltozat, a North Pole Dome jelenléte is alátámasztani látszott. Egy másik kutatócsoport azonban nem sokkal később publikált egy tanulmányt, amely szerint a Miralga kráter legfeljebb 2,7 milliárd éves, és csak 16 kilométer széles lehet.
A két csapat abban egyetértett, hogy a terület egyértelműen egy becsapódás helyszíne, de a kőzetek korának meghatározása rendkívül nehéz feladat. Mindkét kutatás a shatter cone-ok, vagyis a becsapódás lökéshulláma által megrepesztett kőzetek elhelyezkedését vizsgálta. A kutatók azonban a shatter cone-ok más-más kőzetrétegekhez viszonyított helyzetéből teljesen ellentétes következtetéseket vontak le a becsapódás korára vonatkozóan.
Kirkland legújabb tanulmánya szerint a cirkonkristályok datálása sokkal pontosabb módszer, mint a korábbi próbálkozások. „Az ősi kráterek datálása hihetetlenül nehéz, mert milliárd évek alatt a kőzeteket hő, nyomás és folyadékok alakítják át, amelyek elfedhetik vagy felülírhatják az eredeti becsapódási jeleket” – magyarázta a kutató. Szerinte az új módszerrel sikerült elkülöníteni a becsapódás pillanatát a kőzetek hosszú geológiai történetétől.
Az élet hajnalának tanúja
A North Pole Dome nemcsak a legidősebb ismert aszteroidabecsapódás helyszíne, hanem egyedülálló betekintést nyújt a Föld korai életébe is. Mindössze néhány kilométerre találhatók a Föld legősibb életnyomai, a 3,5 milliárd éves pilbarai sztromatolitok. Ezek a mészkőből álló réteges képződmények ősi baktériumtelepek által létrehozott struktúrák, amelyek már akkor is léteztek, amikor az aszteroida becsapódott.
A kérdés, hogy miért pont Nyugat-Ausztráliában maradtak fenn ezek a hihetetlenül ősi képződmények, a geológia egyik érdekes rejtélye. A Föld legtöbb legősibb kőzetét a lemeztektonika és az erózió már régen átalakította, így a bolygó geológiai feljegyzéseinek első fejezetei nagyrészt elvesztek. A Pilbara régió azonban egy olyan stabil terület, ahol ezek a kivételesen régi kőzetek megőrződhettek.
Kirkland és munkatársai a Geology folyóiratban publikálták eredményeiket, amelyek új fejezetet nyithatnak a Föld korai történetének kutatásában. A becsapódás pontos korának meghatározása nemcsak a múlt eseményeit világítja meg, hanem segíthet megérteni, hogyan alakultak ki a kontinensek, és hogyan hatottak ezek a kataklizmák az élet fejlődésére a fiatal Földön.
© Chris Kirkland/Curtain University
Forrás: Space.com ↗̱
