A Plútó felszínén nemrégiben olyan hatalmas földcsuszamlásokat fedeztek fel a csillagászok, amelyek méretükben akár egész városokat is képesek lennének eltemetni a Földön. Ez a felfedezés teljesen új megvilágításba helyezi a törpebolygó geológiai aktivitását, és arra utal, hogy a Plútó sokkal dinamikusabb égitest, mint azt korábban gondoltuk. A New Horizons űrszonda által gyűjtött adatok elemzése során a kutatók olyan képződményeket azonosítottak, amelyek a jeges felszín mozgásának eredményei.
A csuszamlások elsősorban a Plútó jellegzetes, szív alakú régiójának, a Sputnik Planitiának a peremén találhatók. Ez a terület hatalmas, nitrogénjégből álló síkság, amelyet magas, vízjégből épült hegyek vesznek körül. A megfigyelések szerint ezekről a hegyekről időről időre hatalmas jég- és kőzettömegek indulnak el, és csúsznak le a síkság irányába. A folyamat hasonló a Földön ismert gravitációs tömegmozgásokhoz, azonban a Plútó extrém hidegében és alacsony gravitációjában zajlik.
A kutatók szerint ezek a földcsuszamlások nem egyedi események, hanem egy hosszabb ideje tartó geológiai folyamat részei. A Plútó felszínének alakulását tehát nemcsak a légkör és a napszél, hanem a belső hő és a gravitációs erők is befolyásolják. Ez a felfedezés arra is rávilágít, hogy a Naprendszer külső, hideg vidékein is létezhetnek olyan aktív folyamatok, amelyeket korábban csak a belső bolygókon feltételeztünk.
A jeges hegyek lejtőin végbemenő mozgások
A Plútó felszínén azonosított csuszamlások mérete valóban lenyűgöző. Egyes törmelékfolyások hossza eléri a több tíz kilométert, és vastagságuk is meghaladhatja az egy kilométert. Összehasonlításképpen: a Földön egy hasonló méretű csuszamlás képes lenne eltemetni egy egész nagyvárost, például New Yorkot vagy Londont. A kutatók a New Horizons nagy felbontású kameráinak köszönhetően tudták ilyen részletességgel feltérképezni ezeket a képződményeket.
A csuszamlások kialakulásának pontos mechanizmusa még mindig rejtély, de a szakemberek több elméletet is felállítottak. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a Plútó felszín alatti jégrétegeiben időről időre olvadás következik be, ami instabillá teszi a felszínt. Egy másik elmélet szerint a meteoritbecsapódások által keltett rezgések indíthatják el a tömegmozgásokat. Az is elképzelhető, hogy a Plútó tengelyferdeségének változásai okoznak hőmérséklet-ingadozásokat, amelyek elősegítik a jeges anyagok elcsúszását.
Az mindenesetre bizonyos, hogy a Plútó geológiája sokkal összetettebb, mint azt a New Horizons előtt gondoltuk. A törpebolygó nem egy halott, fagyott világ, hanem egy olyan égitest, ahol a felszínformáló erők a mai napig aktívan dolgoznak. Ez a felfedezés újabb bizonyíték arra, hogy a Naprendszerben még számos meglepetés vár ránk, és a kisebb égitestek is tartogathatnak izgalmas geológiai jelenségeket.
A Plútó rejtett geológiai aktivitásának jelentősége
A Plútó felfedezett földcsuszamlásai nemcsak a törpebolygó múltjáról, hanem a jelenlegi állapotáról is fontos információkat hordoznak. A kutatók szerint ezek a mozgások viszonylag fiatalok, geológiai értelemben véve akár néhány millió évesek is lehetnek. Ez azt jelenti, hogy a Plútó felszíne folyamatosan változik, és a belső hőháztartása még mindig elegendő energiát biztosít a geológiai folyamatok fenntartásához.
A felfedezés hatással lehet a Naprendszer más, hasonló jeges égitestjeinek kutatására is. Ha a Plútón, a Naprendszer peremén léteznek ilyen aktív folyamatok, akkor elképzelhető, hogy a Kuiper-öv más objektumain is hasonló jelenségek játszódnak le. Ez pedig teljesen új távlatokat nyithat a külső Naprendszer geológiájának megértésében, és segíthet feltárni a bolygókeletkezés és -fejlődés folyamatait.
Összességében elmondható, hogy a Plútó csuszamlásainak felfedezése egy újabb lépés a Naprendszer megismerésében. A New Horizons küldetése bebizonyította, hogy a törpebolygók nem csupán érdektelen jéggömbök, hanem összetett geológiai rendszerek, amelyek aktív folyamatok színterei. A jövőbeni kutatásoknak köszönhetően pedig remélhetőleg még többet megtudhatunk erről a távoli, ám annál izgalmasabb világról.
© NASA/JHUAPL/SwRI/Discenza et al
Forrás: Space.com
