A Marsot általában a vas-oxidok okozta vöröses színkép jellemzi, amely az ősi bolygóvasból származik. Ugyanakkor a Déli-sarkvidék környékén most különös módon rózsaszín és lila árnyalatok tűnnek fel, amelyek erősen eltérnek a bolygó többi részének tónusától. Ezek a színek a Thyles Rupes nevű jégtakaróval borított területen figyelhetők meg, ahol a színpompát a por és a jég keveredése adja meg, s több száz kilométeres sávban húzódik.
Tartalomjegyzék
A felvételeket a Mars Express űrszonda High-Resolution Stereo Camera készítette, és a színek többféle ásványi anyag keveredéséből adódnak, nem pedig Mars általános összetételének közvetlen jelölői. A különleges tónusok a régióban megfigyelhető por és a fagy kölcsönhatásának eredményeként alakulnak ki, így az egész terület egyedi látványt nyújt a bolygó vöröses palettáján.
A déli sarkvidékre vonatkozó leírás szerint a Thyles Rupes egy jellegzetes, hosszú és több kilométeres magasságú szikla- és jégképződmény. A Rupes szó a latin nyelvből származik és sziklafalat jelent, míg a Thyles egy mitikus északi földet idéz fel az ókori világból.
Thyles Rupes színeinek háttere
Az árnyalatok összetétele különböző eredetű anyagok keveredéséből származik: a sötétebb területeket vulkáni tevékenység hozta be a régióba, és ott olivin és pyroxén ásványok gazdag jelenléte figyelhető meg, amelyek a Föld felszínközeli rétegeiben is megtalálhatók.
A rózsaszín és lila tónusokat a por és a fagy közös hatása adja meg; a déli sarkvidékre eső CO2-fagy jelenléte és a szállongó finom por kölcsönhatása hozza létre ezt a különleges színkombinációt, amely kozmikus közegben ritkán látható.
A halványkék foltok a kráterekben fagyott szén-dioxid borítását mutatják, amely a déli sarkvidékre jellemző és a tavasz felé is megmarad. A régió purpura színéért a por és a fagy együttes hatása felelős, és a színek megjelenése napszakok és a napfény erőssége szerint változik.
Különböző dűne típusok a Thyles Rupes környékén
A képeken látható különböző dűnek tükrözik a környező szelek összetett mozgását, és nincs olyan finomra faragott formázás, amelyet a Mars más területein megszoktunk. A keveredő légköri áramlatok miatt a felület nem rendelkezik egységes, tökéletesen kidolgozott dűnékkel.
Az ottani dűnék között megfigyelhetők olyan ívelt, ízlésesen görbült morfológiák, amelyeket a földi barcianoid ridges-hez hasonló szerkezetek jellemeznek. Ezek az arcok két lefelé futó, „szarvas” alakú végződéssel rendelkeznek, és a homokot tartó felszín jellegzetességeit mutatják.
A felszín formája és a dűnék elrendeződése azt mutatja, hogy a terület változó napszakok és légköri körülmények között dinamikusan változik. Thyles Rupes több száz kilométer hosszú kiterjedésű, és a korábbi kráterek felszíne alá vagy fölé emelkedve formálta a tájat.
Magasság és topográfia a régióban
Az egész terület topográfiája rendkívül változatos, és a térképek egyértelműen szemléltetik, hogy Thyles Rupes több mint egy kilométer magasra emelkedik a környező felszín fölé. A kiemelkedés mértéke és elhelyezkedése alapján ez a képződmény jelentős hozzájárulást ad a régió bertagoló felszínéhez.
A térkép kontextusában Ultima Lingula a déli oldalon található és mintegy 550 kilométeres átmérővel rendelkezik. Lingula a latin nyelvből származó kifejezés, amely olyan fennsíkokra utal, amelyek lekerekített, lógó formában végződnek.
A Burroughs kráter nevét Edgar Rice Burroughs író nyomán kapta, és körülbelül 100 kilométeres átmérővel bír. A környéken látható egyéb kráterek pedig Thyles Rupes keletkezése után keletkeztek, és a táj történetét gazdagítják.
Űrmissziók és a felvételek hozzájárulása
Az olyan űrszondák, mint az ESA Mars Express és az NASA Mars Reconnaissance Orbiter, hosszú évek óta rendszeresen veszik a Mars különböző területeinek részletes felvételeit. Ezek a kamerák lehetővé teszik, hogy a felszín anyagait és színeit alaposabban megértsük, és ábrázolják a régiók kémiai összetételének összefüggéseit is.
Bár a Mars geológiája paradox módon egy “halott” bolygó benyomását kelti, felszínének vizsgálata számos értékes információval szolgál a kövületi bolygók fejlődéséről és a különböző ásványi anyagok képződéséről. A felvételek így hozzájárulnak a bolygó múltjának és a felszínformálódásának jobb megértéséhez.
Az adatok hosszú távú gyűjtése pedig segít megérteni, hogyan alakítják a szelek és a fagy a felszín formáit, és hogyan kapcsolódik össze a belső hőmérséklet a felszín külső megjelenésével. Ezek az ismeretek pedig hasznosak lehetnek a jövőbeni küldetések tervezésekor is.
© : ESA/DLR/FU Berlin. Licence: CC BY-SA 3.0 IGO or ESA Standard Licence
Forrás: Universetoday.com
