A Voyager 1 közel 50 év űrutazás után hamarosan egy fénynapnyira kerül a Földtől

A Voyager 1 közel 50 év űrutazás után hamarosan egy fénynapnyira kerül a Földtől
© NASA/JPL-Caltech

A NASA Voyager 1 űrszondája újabb különleges mérföldkőhöz közeledik: hamarosan olyan messze lesz a Földtől, amennyit a fény egy nap alatt tesz meg. A csaknem fél évszázada úton lévő űreszköz a következő évben ünnepli indulásának 50. évfordulóját.

A NASA előrejelzése szerint a Voyager 1 november 18-án, keleti parti idő szerint hajnali 5 óra 16 perc 7 másodperckor éri el az egynapos fényút távolságát. Ekkor a szonda 49 éves, két hónapos és 11 napos lesz.

A mérföldkő pillanatában az űreszköz a Deep Space Network madridi antennájával tartja majd a kapcsolatot. A Földről nézve éppen a Kígyótartó csillagkép irányába halad. A NASA szakembere szerint ez az esemény egy teljes éven át tartó ünnepléssorozat kezdetét jelenti, amely a Voyager-program 50. évfordulójához vezet.

Úton a rekordtávolság felé

A Voyager 1 jelenleg minden más űreszköznél messzebb jár a Földtől. A NASA 1977. szeptember 5-én indította útnak a floridai Kennedy Űrközpontból, néhány héttel az ikerszonda, a Voyager 2 startja után.

A fény egy nap alatt mintegy 26 milliárd kilométert tesz meg, vagyis ekkora távolságot jelent egy fény-nap. Amikor a Voyager 1 eléri ezt a határt, egy rádióüzenetnek körülbelül 24 órára lesz szüksége, hogy eljusson az űrszondához, a válasz pedig újabb egy nap alatt érhet vissza a Földre.

A Voyager 2 eközben körülbelül 21,7 milliárd kilométerre van bolygónktól, így várhatóan csak 2035-ben jut el az egynapos fényút távolságáig. A NASA nem közölt friss becslést arról, meddig maradhatnak működőképesek a szondák, de korábban felmerült, hogy akár az 2030-as években is folytathatják a méréseket.

A bolygóközi küldetéstől a csillagközi térig

A Voyager-szondák eredeti feladata a Jupiter és a Szaturnusz felderítése volt. Indításukat úgy időzítették, hogy a bolygók kedvező együttállása esetén a Voyager 2 az Uránuszt és a Neptunuszt is meglátogathassa, amennyiben a küldetés további finanszírozást kap.

A Voyager 1 a Szaturnusznál végzett megfigyeléseket, többek között a bolygó gyűrűit és a Titánt, a Szaturnusz legnagyobb holdját vizsgálta. A manőverek során olyan pályára állt, amely a Naprendszer síkja fölé vezette, majd továbbindulhatott a csillagközi tér felé.

A küldetés eredeti tervezői valószínűleg nem számoltak öt évtizedes működéssel, noha a szondákat több tartalék rendszerrel építették meg. A NASA Jet Propulsion Laboratory mérnökei továbbra is igyekeznek a lehető legtöbb tudományos eredményt kinyerni belőlük. A Neptunuszig tartó, 1977 és 1989 közötti alapprogram költsége 865 millió dollár volt, a meghosszabbított küldetésre pedig további 30 millió dollárt különítettek el.

Működés a csökkenő energia mellett

Mindkét, radioizotópos energiaforrással működő szonda továbbra is kapcsolatban áll a Földdel, és méréseket végez a csillagközi térben. A fogyó energia miatt azonban egyes műszereket már le kellett kapcsolni, a küldetés irányítói pedig új megoldásokkal próbálják meghosszabbítani a működést. Idén mindkét űreszközön jelentős energiaátcsoportosítást hajtottak végre, amelyet hatása miatt „Big Bangnek” neveztek el.

A műszerek közötti választásnál az energiaigényt és a tudományos értéket egyaránt mérlegelni kell. Előnyt élveznek azok az eszközök, amelyek kevés energiával is hasznos adatokat szolgáltatnak, míg a sokat fogyasztó, de érdekes eredményeket ígérő berendezések sorsa nehezebb döntést kíván.

A szondák még működőképesek, de koruk és a szélsőséges környezet miatt sérülékennyé váltak. A Voyager 1 rendkívül távol jár, ahol a hőmérséklet mindössze néhány fokkal haladja meg az abszolút nullát. A messzeség és a hideg egyaránt komoly kihívást jelent a küldetés fenntartásában.

Fogyó energia és távoli célpont

A Voyager űrszondák teljesítménye évente körülbelül négy wattal csökken; indulásukkor egyenként nagyjából 470 watt állt rendelkezésükre. Az energiaellátás mellett a hajtóanyag is korlátozó tényező: a hidrazin megfagyhat, ami ellehetetlenítené a szonda működését.

A Voyager 1 útjának távoli végpontja a Kis Medve csillagkép irányában található Gliese 445 csillag környéke. Az égitest mintegy 17 fényévre van a Földtől, ám a szonda nem halad el közvetlenül mellette: a tervek szerint körülbelül 1,7 fényév távolságban repül majd el tőle.

Erre az áthaladásra várhatóan mintegy 40 ezer év múlva kerül sor. Addigra a Voyager 1 radioizotópos energiaforrása már rég nem fogja működtetni az űreszköz rendszereit.


© NASA/JPL-Caltech

Forrás: Space.com

Az alakváltó robot-meztelencsigák egyszer idegen bolygókon is végigkúszhatnak

Az alakváltó robot-meztelencsigák egyszer idegen bolygókon is végigkúszhatnak