Az apró homokszemek mérik az idegen világok szélsebességét a kozmoszban

Apró homokszemek mérik az idegen szelek sebességét a kozmoszban
© - NASA/JPL-Caltech/Univ. of Arizona

A Naprendszer több égitestéről készültek már nagy felbontású felvételek, és a légkörrel rendelkező világok közül sokon homokdűnék is láthatók. Formájuk és tájolásuk régóta segít a kutatóknak meghatározni, milyen irányból fúj a szél. A dűnék azonban a szél sebességéről eddig kevés támpontot adtak.

Homokdűnék nemcsak a Földön és a Marson találhatók, hanem a Vénuszon és a Titánon is, sőt a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös felszínén is megfigyeltek hasonló alakzatokat. Bár az egyes égitesteken különböző anyagok alkotják a homokot, szemcséikben közös, hogy aprók, és a szél képes elmozdítani őket.

A szemcsék mindaddig a helyükön maradnak, amíg a szél el nem éri a megmozdításukhoz szükséges küszöbsebességet. E fölött pattogva haladnak a felszínen, ezt a folyamatot sózódásnak nevezik. A földet érő szemcsék továbbiakat löknek a levegőbe, így a homok mozgása önfenntartóvá válhat.

A homokszemcsék a szél sebességéről is árulkodnak

A kutatók sokáig nem tudták, hogy a dűnéket ritkán előforduló, heves porviharok formálják-e, vagy inkább a gyakoribb, mérsékeltebb szelek. Az üstökösök esetében a szél fogalma elsőre szokatlannak tűnhet, ám a 67P felszínén látott fodrozódásokat a nappali és éjszakai hőmérséklet szélsőséges változásai miatt kialakuló, helyi gázáramlások hozhatták létre.

A kérdés tisztázására M. Colin Marvin, a Stanford Egyetem doktorandusz hallgatója és munkatársai 24 különböző dűnemező szélsebesség-adatait és homokszemcse-méreteit elemezték. A vizsgált területek között szerepelt az utahi Coral Pink Sand Dunes State Park, valamint a namíbiai Namíb-sivatag több száz méter magas, ősi dűnéinek vidéke.

A földi helyszíneken azt találták, hogy a legtöbb homokot olyan szelek mozdítják meg, amelyek csak valamivel erősebbek a szemcsék elindításához szükséges küszöbnél. Ugyanez az összefüggés a marsi dűnéknél is érvényesnek bizonyult: a homok mozgatásához nincs szükség rendkívüli viharokra, elegendőek a mindennapos szelek. A körülbelül 0,2 milliméteres szemcséket például jellemzően már az óránkénti 26 kilométeres, a talaj fölött 10 méterrel mért szél is mozgásba hozhatja.

A dűnék a bolygók szélviszonyainak múltját őrzik

A kutatók a méréseket a ReSCAL nevű szimulációs eszközzel is ellenőrizték. Virtuális homokdűnéket hoztak létre sík felszínből, különböző szélsebességeket alkalmazva. A modellek azt mutatták, hogy ha egy égitesten elegendő laza szemcse áll rendelkezésre, és az erősebb szelek ritkábbak, akkor a dűnék kialakulását főként azok a szelek határozzák meg, amelyek sebessége megfelel a szemcsék méretének.

Az egyes szemcsék méretének meghatározása távoli felvételek alapján nehéz, a módszer mégis hasznos lehet más égitesteken is. A Curiosity marsjáró már megvizsgálta a Stimson-formáció homokkőrétegét, amely egykor szélfútta dűne lehetett. Az ilyen kőzetek és a dűnék szemcseméretének elemzése segíthet rekonstruálni az adott terület korábbi szélviszonyait.

A Titánra tervezett Dragonfly küldetés várhatóan a 2030-as években érkezik meg a hold felszínére, ahol szénhidrogénekből álló dűnék közelében landolhat. A szemcseméretre vonatkozó adatok és az új összefüggések együttesen hozzávetőleges képet adhatnak a helyi szelek múltbeli sebességéről. Hasonló vizsgálatok a Vénusz dűnékkel borított területein is alkalmazhatók, így a homok a bolygók geológiai történetének fontos tanújává válhat.


© – NASA/JPL-Caltech/Univ. of Arizona

Forrás: Universetoday.com

A Suzuki új sportmotorban támasztja fel legendás K5-ös erőforrását

A Suzuki új sportmotorban támasztja fel legendás K5-ös erőforrását