Fémes hullámok a Marson – ez nem egy sci-fi film díszlete, hanem a valóság, ahogy azt az Európai Űrügynökség (ESA) Mars Express szondája megörökítette. A felvételeken egy ősi marsi kráter alján szétterülő, szinte olvadt fémre emlékeztető mező látható, amely első pillantásra teljesen idegennek tűnik a vörös bolygó megszokott, rozsdás felszínétől. A látvány azonban nem a természetfeletti vagy a technológia játéka, hanem egy lenyűgöző optikai csalódás és a marsi időjárás különleges együttállásának eredménye.
A csillogó „hullámok” valójában nem fémből vannak. Sötét homokdűnékről van szó, amelyeket a marsi tél során lecsapódó szezonális dér, főként szén-dioxid, azaz „szárazjég” von be. Ez a fehér réteg adja a dűnéknek azt a furcsa, krómszerű fényességet, amit az ESA szakértői is kiemeltek. A trükköt a fény és a kontraszt játéka okozza: a sötét homok elnyeli a fényt, míg a fehér dér visszaveri azt, így a táj inkább hasonlít egy sci-fi film díszletére, mint egy széljárta marsi síkságra.
Több ezer év alatt a marsi szelek formálták ezt a vulkanikus homokot dűnékké, amelyek ma a Kaiser-kráter, egy 207 kilométer széles becsapódási medence alján hullámzanak. A tál alakú kráter egy hatalmas homokcsapdaként működik, amely megakadályozza, hogy a homok elszökjön a területről. A dűnék sötétebbek, mint a Mars felszínének nagy része, mivel finom, bazaltos homokból állnak, amely gazdag vulkáni ásványokban, például piroxénben és olivinben, szemben a bolygónak jellegzetes vörös színt adó vas-oxid porral.
A dűnék titkai és a marsi múlt
A táj nemcsak vizuálisan lenyűgöző, hanem a Mars egykori, nagyon eltérő világának lenyomatait is őrzi. A kráter peremei között látható aljzat arra utal, hogy a homokellátottság viszonylag korlátozott, mégis a dűnék hatalmas méretűek, több kilométeren át húzódnak és meghaladják a 100 méteres magasságot is. Ezek a homokfodrok a bolygó geológiai múltjának néma tanúi.
A mai Mars légköre rendkívül vékony, mintegy százszor ritkább a Földénél, és lassan szivárog az űrbe. Ez megnehezíti, hogy a szél felemelje és szállítsa a homokot, ellentétben a mi bolygónkkal. A Kaiser-kráterben magasodó dűnék azonban azt bizonyítják, hogy a marsi szelek mégis elég erősek voltak ahhoz, hogy hatalmas tájak formáljanak, valószínűleg egy olyan időszakban, amikor a marsi légkör jóval sűrűbb volt, több milliárd évvel ezelőtt.
Az új felvétel gazdagítja a Mars Express által az elmúlt években készített lenyűgöző marsi jelenetek gyűjteményét. A szonda 2003 óta kering a Vörös Bolygó körül, és nemrégiben például 30 porördögöt figyelt meg a Mamers Valles kanyonjaiban. A tavasz és a nyár folyamán az űrszonda a bolygó összetett geológiai történetének más lenyomatait is felfedte, a Shalbatana Vallis ősi vízmosásaitól kezdve a hatalmas vulkáni hamuval borított területekig.
Egy sci-fibe illő világ valódi arcai
Bármennyire is sivárnak tűnik a Mars távolról, a felszínén bőven van tevékenység, és rengeteg felfedezés vár még a tudósokra. A fémes dűnék látványa is azt bizonyítja, hogy a bolygó képes olyan látványosságokat produkálni, amelyek messze túlmutatnak a megszokott, vörös sivatag képén. A fény, a homok és a fagy játéka egy olyan világot tár elénk, amely egyszerre ismerős és teljesen idegen.
A dűnék sötét színét a bazaltos homok vulkáni ásványai adják, ami éles kontrasztban áll a bolygó nagy részét borító vörös porral. A kráter alján látható dűnék között megmaradt területek arra utalnak, hogy a homokellátottság korlátozott, így a szél nem tudta teljesen befedni a kráter alját. Ez a részlet is hozzájárul a táj egyedi, szinte művészi megjelenéséhez.
A Mars Express szonda folyamatos munkája révén egyre többet tudunk meg a bolygó múltjáról és jelenéről. A Kaiser-kráter dűnéi nem csupán egy szép kép a galériában, hanem egy ablak a Mars múltbeli klímájára és geológiai folyamataira. Ahogy a szonda tovább kutatja a felszínt, várhatóan még több hasonlóan lenyűgöző és tudományos szempontból értékes felfedezésre számíthatunk, amelyek újraírhatják a Vörös Bolygóról alkotott képünket.
© ESA/DLR/FU Berlin
Forrás: Space.com
