A Supergirl: Woman of Tomorrow képregény egyik legmeghatóbb és legvitatottabb jelenete az volt, amikor az idős Ruthye évtizedekkel később szembesül apja gyilkosával, Kremmel. A történet során Supergirl mindent megtett, hogy megőrizze Ruthye ártatlanságát, és megakadályozza, hogy a bosszú útjára lépjen. A képregény végén azonban egy váratlan időugrás következik, ahol Ruthye már idős asszony, és Supergirl azért látogatja meg, hogy kiszabadítsa Kremet a börtönből, mivel a férfi megváltozott és bocsánatot kért. A jelenet csúcspontja, amikor Ruthye a botjával fejbe vágja Kremet, majd sarkon fordul és elmegy, Supergirl pedig Kryptóval távozik a másik irányba.
A film írója, Ana Nogueira azonban teljesen másképp értelmezte ezt a befejezést. Egy interjúban elmondta, hogy szerinte Ruthye megölte Kremet, és ezt túl sötétnek találta a történet zárásához. Nogueira úgy vélte, hogy a képregény befejezése elárulja Ruthye fejlődését, mert a lány évekkel később is képes volt haragból ölni. Ez a félreértelmezés vezetett oda, hogy a filmben Supergirl vitte véghez a gyilkos csapást, ami gyökeresen megváltoztatta a történet üzenetét és a karakterek fejlődését.
A valóságban azonban a képregényben Ruthye soha nem ölte meg Kremet. Sőt, éppen ő volt az, aki megállította Supergirlt, amikor a lány fel akarta emelni a kardját, hogy végezzen a férfival. Ruthye ekkor azt mondta: „Én is a feje fölött tartottam a kardot. De nem tudtam leereszkedni az ő nyomorultságához.” Ez a pillanat mutatta meg, hogy Ruthye megtanulta a leckét: a bosszú nem vezet sehová, és nem szabad a gyilkos szintjére süllyedni. A képregény írója, Tom King később egy podcastban egyértelművé tette, hogy a jelenet nem volt kétértelmű: Krem életben maradt, Ruthye csak fejbe vágta a botjával, de nem ölte meg.
Mi történt valójában a képregény végén
A képregény záró pillanataiban Supergirl azért szabadítja ki Kremet, mert a férfi letöltötte büntetését és őszintén megbánta tetteit. Krem először Supergirltől kér bocsánatot, majd Ruthye felé fordul, hogy tőle is elnézést kérjen. Ekkor csap le Ruthye botja, de nem halálos erővel. A következő két képkockán Krem a fejét fogva fekszik a földön, míg Ruthye és Supergirl ellentétes irányba távoznak. Tom King egyértelművé tette, hogy Ruthye nem bocsátott meg, továbbra is gyűlölte Kremet, de nem akarta megölni. Egyszerűen csak kifejezte a megvetését, és továbblépett.
Nogueira félreértelmezése azonban súlyos következményekkel járt a filmre nézve. Mivel azt hitte, hogy a képregényben Ruthye gyilkossággal zárja a történetet, nem akarta ezt a sötét befejezést átültetni a mozivászonra. Azt gondolta, hogy ezzel megőrzi Ruthye ártatlanságát, és nem terheli meg a fiatal lány lelkét egy gyilkossággal. Ezért a filmben Supergirl vitte véghez a végső csapást, ami viszont teljesen ellentmond a képregény szellemiségének. Ahelyett, hogy Supergirl megmutatta volna Ruthyénak, hogy a bosszú nem megoldás, a filmben éppen ő lett a bosszúálló, ezzel lerombolva a Woman of Tomorrow történetének egyik legfontosabb tanulságát.
A képregényben a legfontosabb üzenet az volt, hogy Supergirl meg akarta óvni Ruthye-t attól, hogy olyanná váljon, mint ő maga – aki már megtapasztalta a bosszú ürességét. Ruthye azonban megtanulta a leckét, és megállította Supergirlt, amikor az ölni készült. A film ezzel szemben Supergirlt tette meg a gyilkossá végrehajtójává, ami nemcsak a karakter fejlődését ássa alá, hanem a történet egészének mondanivalóját is eltorzítja. A rajongók számára ez egy keserű pirula, hiszen a képregény egyik legnagyobb erőssége éppen az volt, hogy bemutatta: a megbocsátás és a továbblépés erősebb, mint a bosszú.
© Warner Bros.
Forrás: ComicBook.com
