Egy ausztrál orvos nemrégiben számolt be arról, hogy egy páciense azzal a panasszal fordult hozzá, hogy „szerinte AI-szorongása van”. Ez az érzés manapság egyre gyakoribbá válik a munkaerőpiacon. Dr. Grant Blashki, a Melbourne-i Egyetem docense egy egyetemi kiadványban kifejtette, hogy az illető nem pánikrohamot vagy klinikai szorongást élt át, hanem inkább egy „tartós nyugtalanságot” érzett.
Ez a nyugtalanság abból fakadt, hogy a világ rendkívül gyorsan változik, a körülöttünk lévő rendszereket átalakítják, és a legtöbb ember úgy érzi, nem kérték ki a véleményét, és nem is készítették fel őket ezekre a változásokra. Ez a leírás tökéletesen összefoglalja azt, amit világszerte rengeteg munkavállaló tapasztal. Nem meglepő, hogy az irányítás elvesztése a munkahelyen könnyen szorongást keltő helyzetet teremthet.
A bizonytalanság, akár egy új vezérigazgató, egy átszervezés vagy egy forradalmi technológia, például a mesterséges intelligencia formájában érkezik, természetes módon nyugtalanítja a munkavállalókat. Miért is ne tenné? Egy szempillantás alatt veszélybe kerülhet a megélhetésük. Bár a mesterséges intelligencia számos aspektusa aggasztó, a dolgozók körében a legnagyobb félelmet egyértelműen az álláshelyek elvesztése jelenti.
Érthető félelmek a munkahelyek átalakulása miatt
Ez a félelem abból a teljesen érthető aggodalomból táplálkozik, hogy a mesterséges intelligencia számos munkakört jobban el tud végezni, mint az ember. Ha pedig nem is jobban, akkor is kielégítő szinten, és gyakran költséghatékonyabban. Érdemes megvizsgálni, hogy mely állások tűnnek sérülékenyebbnek a MI térnyerésével szemben, és melyek azok, amelyek védettebbek lehetnek.
A jelenlegi konszenzus szerint az olyan feladatkörök, mint az írás, bizonyos szintű programozás és a rutinszerű ügyfélszolgálati munka, könnyen átvehetők lehetnek a mesterséges intelligencia által. Ezzel szemben azok a munkák, amelyek magas szintű, nehezen helyettesíthető emberi tevékenységet igényelnek, kevésbé tűnnek veszélyeztetettnek. Nehéz elképzelni, hogy egy MI helyettesítene egy vízvezeték-szerelőt, egy tetőfedőt vagy egy sebészt egy sérv műtéte során.
Ugyanakkor a generatív MI képessége, hogy hatalmas mennyiségű szöveget dolgozzon fel és „tanuljon meg” írni, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy technikai szövegeket, marketinganyagokat vagy útmutató brosúrákat készítsen. A Microsoft átfogó elemzést készített arról, hogy mely állások tűnnek a leginkább és a legkevésbé veszélyeztetettnek a MI által, és összeállított egy listát a magas és alacsony „MI-alkalmazhatósági” pontszámmal rendelkező munkákról.
Viharfelhők a láthatáron és a jövőbeli kilátások
A magas MI-alkalmazhatóságú munkák közé tartoznak például a tolmácsok és fordítók, a történészek, az utaskísérők, az üzletkötők, az írók és szerzők, az ügyfélszolgálati munkatársak, a CNC-szerszámprogramozók, a telefonközpontosok, a jegyértékesítők és a rádiós műsorvezetők. Ezzel szemben az alacsony MI-alkalmazhatóságú munkák között találjuk a flebotomusokat, a gondozókat, a veszélyes anyagok eltávolítóit, a segédmunkásokat, a balzsamozókat, a rendszerkezelőket, a szájsebészeket, az autóüveg-szerelőket, a hajómérnököket és a gumijavítókat.
Akár pontos ez a Microsoft-lista, akár nem, világos mintázatok rajzolódnak ki. Természetesen az egyes vállalatoknak és vezetőségeknek jelentős mozgásterük van abban, hogy hogyan vezetik be a mesterséges intelligenciát. Az azonban kétségtelen, hogy a MI viharfelhőként tornyosul a munkavállalók felett, és a munka világának szerves részévé válik.
A munkavállalóknak és a vezetőknek egyaránt meg kell tanulniuk eligazodni ebben az új helyzetben. A változás elkerülhetetlen, és a legjobb felkészülés a folyamatos tanulás és alkalmazkodás lehet. Ahelyett, hogy a félelem bénítana meg minket, érdemes lehetőségként tekinteni a technológia által kínált új készségek elsajátítására és a munkakörök átalakulására.
© Cottonbro Studio / Pexels
Forrás: PsychologyToday.com ↗̱
