A NASA Van Allen Probe A űrszondája várhatóan március 10-én, közel 14 évvel a kilövés után tér vissza a Föld légkörébe. Az amerikai űrhadviselés előrejelzése szerint a kb. 600 kilogrammos eszköz a becslések szerint este fél 8 körül (magyar idő szerint) kezdi meg a leszállást, bár a pontos időpontban akár 24 órás eltérés is lehet. A szonda nagy része el fog égni a légkörben, de néhány alkatrész valószínűleg épségben éri majd el a felszínt. A kockázat, hogy valakit ezek a törmelékek megsebesítsenek, rendkívül alacsony, mindössze 1 a 4200-hoz.
A szondát és ikertestvérét, a Van Allen Probe B-t eredetileg csak egy kétéves küldetésre tervezték, ám végül közel hét évig szolgáltak. 2012 augusztusától 2019-ig repültek a Föld mágneses terének foglyul ejtett, nagy energiájú részecskéiből álló Van Allen-öveiben. Ezek az övek létfontosságú pajzsként védik bolygónkat a káros kozmikus sugárzástól és a Nap kitöréseiből származó részecskeszéltől, amelyek nemcsak az egészségre veszélyesek, de komoly károkat is okozhatnak a műholdakban és a földi technológiákban.
A küldetés fő célja az volt, hogy feltárja, hogyan változik az övek részecskerendszere: hogyan nyernek és veszítenek részecskéket a napszélből és a napszélviharokból. A két szonda volt az első, amelyeket kifejezetten arra terveztek, hogy hosszú éveken át bírják a rendkívül intenzív sugárzási környezetet, és tudományos adatokat gyűjtsenek onnan – egy olyan régióból, ahol a legtöbb űreszköz és űrhajós a lehető legkevesebb időt tölti.
A küldetés jelentős felfedezései és a korai visszatérés oka
A Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma által működtetett misszió számos fontos felfedezést tett. Ezek közé tartozik egy harmadik, átmeneti sugárzási öv kimutatása is, amely erős napszélviharok idején jelenik meg. A szondák által gyűjtött adatok máig nélkülözhetetlenek a térjárás (space weather) modellezésében, ami kulcsfontosságú a műholdak, a Nemzetközi Űrállomás és a földi kommunikációs hálózatok védelme szempontjából.
A küldetés 2019-es befejezésekor a számítások szerint a szondák csak 2034 körül tértek volna vissza. A korábbi visszatérés fő oka a vártnál sokkal aktívabb napciklus. A Nap 2024-re elérte a jelenlegi ciklus maximumát, ami rendkívül intenzív napszélviharokat és térjárási eseményeket hozott. Ezek a feltételek megnövelték a légkör felső rétegeinek sűrűségét, ami nagyobb légellenállást (atmoszférikus féket) jelentett a szondák számára, és így gyorsabban lelassította őket, mint eredetileg számították.
Bár a Van Allen Probe A útja hamarosan véget ér, ikertestvére, a B szonda tovább kering, és várhatóan nem tér vissza 2030 előtt. Az A szonda visszatérése nem jelenti a küldetés értékének végét. A hatalmas adatbázis továbbra is szolgál a kutatók számára, akik a múlt adatait elemezve próbálják megérteni a jövőbeli napszélviharok hatásait, javítva ezzel a térjárás-előrejelzéseket a Föld körüli tér és az egész Naprendszer számára.
Forrás: Nasa.gov ↗̱
