A pünkösd a keresztény vallás egyik legjelentősebb ünnepe, amely a Szentlélek eljövetelére emlékeztet. Magyarországon is hagyományosan nagy jelentőséggel bírt ez az esemény, amely számtalan különleges és érdekes népszokást hozott magával a tavasz folyamán. Míg néhány hagyomány máig fennmaradt, sok másik már a múlt ködébe veszett. Szerencsére a korabeli feljegyzések révén megőriztük ezeket a régi szokásokat, így ma is megidézhetjük, hogyan ünnepeltek elődeink. Hamarosan itt a pünkösd, ismerkedj meg három olyan elfeledett népszokással, amelyek egykor a pünkösd elválaszthatatlan részét képezték.
Tartalomjegyzék
A pásztorok megajándékozása
A pásztorok megajándékozása a többihez hasonlóan fontos szerepet játszott a pünkösdi ünnepek során.
Pünkösdvasárnap reggelén a pásztorokat a gazdák ajándékokkal lepték meg, hogy kifejezzék hálájukat és megbecsülésüket az állatok őrzéséért. Ez az ajándékozási szokás vidékenként eltérő formát öltött. Egyes helyeken pénzt, úgynevezett pünkösdi garast adtak a pásztoroknak, míg másutt borral, kaláccsal és egyéb élelmiszerekkel jutalmazták őket. Az ajándékok értéke és mennyisége attól függött, hogy hány állatra vigyázott a pásztor. A nagyobb állatállományt őrző pásztorok bőségesebb ajándékokban részesültek.
Az ország különböző részein eltérő módon gyakorolták ezt a szokást. Például egyes vidékeken a pásztorok énekkel és muzsikával köszöntötték a gazdákat, mielőtt megkapták volna ajándékaikat. Másutt a gazdák háza előtt tartottak rövid ünnepséget, ahol a közösség többi tagja is részt vett, így az ajándékozás közösségi eseménnyé vált. Az ajándékok között gyakran szerepelt frissen sütött kenyér, sütemény, sajt és más helyi finomságok, amelyeket a pásztorok hazavihettek családjuknak.
A pásztorok pünkösdi megajándékozása egy különleges hagyomány volt, amely ma már kevésbé ismert, de egykor fontos szerepet játszott a közösségek életében. Az ajándékozás nemcsak a pásztorok munkájának elismerését jelentette, hanem erősítette a közösségi összetartozást és a kölcsönös tiszteletet.
Zöldágazás, zöldághordás
A zöldágazás során zöld ágakat tűztek a házak ablakába, ám ennek okai vidékenként eltérőek voltak. Egyes helyeken ezekkel az ágakkal jelezték, hogy a házban szabad, eladó sorban lévő lány van, így a legények tudták, ho szabad az udvarlás. Másutt bodzaágakat használtak, amelyek szintén a tavasz és a megújulás jelképei voltak. Ezek az ágak az ifjúság és a szerelem jelképévé váltak, és szervesen kapcsolódtak a pünkösdi ünnepkörhöz.
A zöldághordás is országszerte ismert és népszerű szokás volt pünkösdkor. A fiatalok a közeli erdőbe mentek, ahol ágakat törtek le a fákról és bokrokról. Ezután végigvonultak a falun, közben énekelve és az összegyűjtött zöld ágakat elszórva. A lányok a fiúk mögött haladva, összekapaszkodva sétáltak, és közben énekeltek. A menet során gyakran átbújtak két lány karja alatt, amelyek kaput formáltak. Innen ered egyébként a “Bújj, bújj, zöldág” kezdetű dal is, amelyet ma már leginkább csak az óvodások énekelnek a csoportszobai játékok közben.
Pünkösdi fürdés
Magyarországon a pünkösdi ünnepekhez kevésbé kapcsolódtak vízzel kapcsolatos hagyományok, de az ország néhány területén mégis fellelhetőek voltak ilyen szokások. Ezek a rituálék különleges jelentőséggel bírtak, mivel a tisztaságot, az egészséget és a termékenységet szimbolizálták.
Pünkösdi fürdés a Tiszában
Szeged környékén elterjedt szokás volt, hogy pünkösd vasárnapjának hajnalán a lányok rituálisan megfürödtek a Tiszában. Ez a rituális mártózás azt a célt szolgálta, hogy egész évre megelőzze a bajokat és betegségeket, különösen a kellemetlen keléseket. A Tisza friss vizének tisztító és gyógyító hatást tulajdonítottak, és úgy vélték, hogy az ilyen fürdés megvédi a lányokat a bőrproblémáktól az év folyamán.
Szent kutak vize
Egy másik vízzel kapcsolatos hagyomány szerint azok, akik pünkösdkor a szent kutak vizéből ittak vagy azzal mosakodtak, egész évre elfelejthették a betegségeket. A szent kutak vize különleges erővel bírt, és a néphit szerint a belőle való ivás vagy mosakodás egészségmegőrző hatással volt.
Pünkösdi harmatszedés
A pünkösdi harmatszedés egy különleges, hajnalban végzett rituálé volt, amely során a növények levelein összegyűlt harmatot kelmékkel felfogták, majd az abból kifacsart nedűvel megmosakodtak. A harmattal mosakodó lányok szépséget reméltek a szokástól, és azt hitték, hogy megszabadulhatnak a szeplőiktől. A harmatszedésnek azonban nem csak szépségmegőrző szerepe volt. Úgy tartották, hogy a harmat jótékony hatással van az állatok tejhozamára is. Az összegyűjtött harmatot a teheneknek adták, hogy több tejet adjanak, illetve a kenyérliszthez keverték, hogy jobb minőségű kenyeret süssenek.
Comments
Loading…