Néha olyan űrhír érkezik, amelyik miatt az ember felkapja a fejét – ez most pontosan ilyen pillanat. Egy csillagászcsapat első alkalommal igazolta, hogy egy sziklás bolygónak, amely egy másik csillag lakható zónájában kering, légköre van. Ez a felfedezés első hallásra talán szerénynek tűnik, de ha megértjük, mit jelent pontosan, rögtön világossá válik a súlya.
A bolygó, amelyről szó van, az LHS 1140 b, egy sziklás égitest nagyjából 48 fényévre tőlünk, amely egy kis vörös törpecsillag körül kering. Eddig több mint hatezer exobolygót fedeztek fel, és közülük néhány csábítóan közel helyezkedik el csillagja lakható zónájában. De megtalálni egy bolygót a megfelelő helyen nem ugyanaz, mint tudni, hogy képes megtartani a légkörét – ez a különbség pedig óriási, mert légkör nélkül a „lakhatóság” fogalma értelmét veszti. Nincs levegő, nincs időjárás, nincs védelem a sugárzás ellen, és esély sincs arra a kémiára, amelyet az általunk ismert élet megkövetel.
Pontosan ezért olyan jelentős ez az eredmény, amely a Science folyóiratban jelent meg, és amelyet Collin Cherubim, a Harvard Egyetem kutatója vezetett. Cherubim és csapata nem csupán reménykedtek abban, hogy egy alkalmas bolygónak lehet légköre – először matematikailag megjósolták. A modelljük szerint az LHS 1140 b felső légkörének héliumban gazdagnak kell lennie, amely lassan szivárog az űrbe. Egy dolog papíron megjósolni valamit, de egészen más távcső segítségével bizonyítani.
A szerencsés észlelés és a bizonyíték
A csapat a chilei Magellan-teleszkópra szerelt WINERED spektrográfot használta, és rendkívüli szerencséjük volt. Azon az éjszakán, amikor megfigyeléseiket végezték, az LHS 1140 b és egy szomszédos bolygó is áthaladt a csillaga előtt. Ez a kettős átvonulás közvetlen összehasonlításra adott lehetőséget a csillagászoknak. Az egyik bolygó a légkörnek semmilyen jelét nem mutatta. A másik, az LHS 1140 b viszont egyértelműen héliumot árasztott magából – ez a légkör tagadhatatlan jele, amely ráadásul figyelemre méltó módon több mint hárommilliárd éve fennmaradt.
Ami szerintem igazán lenyűgöző ebben a felfedezésben, az nem csupán maga a detektálás, hanem a mögötte álló módszer. David Charbonneau, a tanulmány egyik vezető csillagásza is elismerte, hogy szkeptikus volt, amikor Cherubim először előállt az ötlettel, pusztán azért, mert az csak számításokon alapult. Őt is meggyőzték, amikor az adatok „statisztikailag sziklaszilárdnak” bizonyultak. Ez a tudomány pontosan úgy működik, ahogy kell: egy előrejelzés, egy teszt, és egy olyan eredmény, amely képes meggyőzni a kételkedőket is.
Ez az egyetlen detektálás ajtót nyit további hasonló felfedezések előtt. Ha a Földről figyelve, a szökő gázok megfigyelésével fel tudjuk fedezni egy távoli sziklás világ légkörét, ugyanezt a technikát most már számos más bolygóra is alkalmazhatjuk. Cherubim máris azt tervezi, hogy kideríti, pontosan miből áll ez a légkör, és végső soron azt is, hogy az LHS 1140 b felszínén lehetnek-e óceánok.
Egy óvatos, türelmes mérés világot tár fel
Még mindig hosszú út áll előttünk, hogy megtudjuk, lélegzik-e valaki abban a levegőben. De most először tudjuk, hogy egy másik csillag lakható zónájában keringő sziklás bolygónak légköre van. Az univerzum néha aprólékos, türelmes mérésekkel fedi fel titkait, és ez a pillanat pontosan ilyennek tűnik.
© : ESO/spaceengine.org)
Forrás: Universetoday.com
