A fekete lyukak környezetéből kiinduló relativisztikus jetek hatalmas távolságokra juttatnak energiát a világűrbe. Ezek az óriási anyag- és sugárnyalábok az Univerzum leghosszabb életű, legfényesebb elektromágneses jelenségei közé tartoznak.
Tartalomjegyzék
A legerőteljesebb jeteket a galaxisok középpontjában található szupernagy tömegű fekete lyukak hozzák létre. A körülöttük keringő anyag felhevülő korongot alkot, amelyből a fekete lyuk közelében egyes részecskék nagy sebességű nyalábokba rendeződnek.
A jetek működését a fekete lyuk forgási energiája és rendkívül erős mágneses tere táplálja. A közel fénysebességgel haladó nyalábok energiát juttatnak a galaxisok közötti térbe, felmelegítik a gázt és turbulenciát keltenek, ami akadályozhatja a csillagok kialakulását.
A Centaurus A jetjeinek rejtélye
A kutatókat régóta foglalkoztatja, miért nem egyformán fényesek a fekete lyukakból kiinduló jetek különböző részei. Elsőre arra lehetne számítani, hogy a nyaláb közepe ragyog a legerősebben, hiszen ott összpontosul az energia. A Centaurus A esetében azonban a megfigyelések mást mutatnak.
A Földhöz legközelebbi rádiógalaxis, a Centaurus A különösen alkalmas a szélsőséges kozmikus folyamatok vizsgálatára. Az Eseményhorizont Távcső évtizedes adatsorai alapján a jetek pereme fényesebb a középső részüknél. Ezt a jelenséget peremfényesedésnek nevezik.
Hasonló fényességeloszlást az M87 és a 3C 84 galaxis jetjeinél is megfigyeltek. Mivel ezek az objektumok több szempontból különböznek egymástól, nehéz volt közös magyarázatot találni. A kutatók ezért első lépésként a közelebbi Centaurus A részletes modellezésére összpontosítottak.
A részecskék eloszlása adhat magyarázatot
A kutatócsoport mágneses hidrodinamikai szimulációval vizsgálta, hogyan áramlik az anyag egy táplálkozó szupernagy tömegű fekete lyuk körül, és miként indulnak el a jetek. A modell a relativisztikus mozgás és az általános relativitás hatásait is figyelembe vette, paramétereit pedig a Centaurus A ismert tulajdonságaihoz igazították.
A szimuláció sikeresen visszaadta a megfigyelt peremfényesedést. A magyarázat szerint a jetben lévő elektronok nem egyenletesen oszlanak el a mágneses térhez viszonyított mozgási irányuk, vagyis a pitch-szögük szerint. Ez a különbség meghatározza, mennyi sugárzást bocsátanak ki az egyes részecskék.
A mágneses tér görbe vonalai mentén mozgó részecskék úgynevezett szinkrotronsugárzást keltenek. Ennek erőssége függ a részecske mozgási irányától és a mágneses tér irányától, így a jet különböző részei eltérő fényességűnek látszhatnak. A parányi plazmafizikai folyamatok tehát nagy léptékű szerkezetek megjelenésére is hatással vannak.
Mit árul el a modell a jetekről
A Centaurus A megfigyelt fényességmintázatának reprodukálása arra utal, hogy a részecskék irány szerinti eloszlása fontos része lehet a jetek működésének. A plazmafizikát is figyelembe vevő modell így közelebb vihet annak megértéséhez, hogyan keletkeznek és miként sugároznak ezek a kozmikus nyalábok.
A kutatók szerint a folyamat nem feltétlenül csak a Centaurus A-ra jellemző. Ha más relativisztikus jetekben is hasonló részecskeeloszlás alakul ki, az a peremfényesedés széles körben előforduló magyarázatává válhat. A megfigyelések, a számítógépes modellek és a plazmafizika közös alkalmazása segíthet feltárni ezeket az összetett jelenségeket.
A Centaurus A különösen értékes lehetőséget kínál a relativisztikus jetek fizikájának tanulmányozására, mert a benne zajló szélsőséges körülmények laboratóriumban nem állíthatók elő. A részletesebb rádiómegfigyelésekhez a tervezett Négyzetkilométeres Hálózat és a továbbfejlesztett Nagyon Nagy Antennarendszer is új adatokat szolgáltathat.
Kapcsolat a fúziós plazmával
A fekete lyukak jetjeinek kutatása a csillagászaton túl is hasznos ismereteket adhat. A kozmikus nyalábokban és a fúziós berendezésekben egyaránt a plazma viselkedése, valamint az erős mágneses terek szerepe áll a vizsgálatok középpontjában.
A fúziós reaktorokban mágneses mezőkkel tartják össze a rendkívül forró plazmát. Bár egy fekete lyuk és egy földi reaktor egészen eltérő léptékű rendszer, a működésük bizonyos alapelvei közösek. A távoli jetekben tanulmányozható folyamatok ezért a plazma általános viselkedésének megértéséhez is hozzájárulhatnak.
A Centaurus A megfigyelései olyan plazmaállapotokról árulkodnak, amelyeket a Földön nem lehet létrehozni. Az ezekből származó ismeretek egyszerre segíthetik a fekete lyukak körüli jelenségek feltárását és a jövőbeli fúziós energiával kapcsolatos kutatásokat.

© : By ESO, CC BY 4.0, https://commons.wikimedia.org/wiki/Special:Redirect/page/5821706
Forrás: Universetoday.com

