Az űrkutatás kezdetétől fogva a mikrogravitáció rövid és hosszú távú hatásait vizsgálják az emberi testre. Ilyenek közé tartozik a test felső részébe áramló folyadék felhalmozódása, a gerincoszlop lassú nyújtása, a napsugárzás genetikai szintű hatásai, valamint a csont- és izomzat leépülése. Ezek közül talán a szív működésére gyakorolt hatások a legkritikusabbak a hosszú küldetések szempontjából, hiszen a szív állapota kulcsfontosságú a test általános jólétéhez.
Most egy kutatócsoport a Chicagói Egyetem vezetésével részletesen vizsgálja, miként hat a mikrogravitáció a szívre. A kísérletben öt egér jutott az ISS-re, míg ötöt földi kontrollként tartották, és három egér zárt környezetben élt. A kutatás célja, hogy hosszú távú űrutazások során a szívizom sejtszintű válaszát feltárják.
A vizsgálat körülbelül 38,5 napig tartott, mert az egerek szíve percenként rendkívül gyorsan ver, ami lehetővé tette a mikrogravitáció körülményeinek hatékony tanulmányozását. Ha egy egér szíve képes ellenállni ennek a környezetnek, felvetődik, hogy az emberi szív is képes lehet hasonló terhelést elviselni.
A szívizom sejtek válasza a mikrogravitációra
A végső eredmények szerint a szívizomsejtek többsége nem mutatott jelentős funkcionális romlást a mikrogravitáció hatására, és úgy tűnik, hosszabb időre is képesek lennének ellenállni ennek a körülménynek.
Az egyik vezető kutató szerint a szív és a vázizom közötti szoros kapcsolatok miatt attól tartottak, hogy a hosszabb űrmissziók során romolhat a működés, ám az eredmények ezt a félelmet megcáfolták, ami örömteli hír a hosszú küldetések szempontjából.
Ugyanakkor a szívizomsejteken gyulladásos jelek is megfigyelhetők voltak, ezért a kutatók ezt a területet a jövőben részletesebben szeretnék vizsgálni, és céljuk, hogy közvetlenül az ISS-en gyűjtött mintákat elemezzék, így a Földre érkezés nélkül is elemezhetők legyenek az adatok.
A kutatás jövőbeli iránya és a hosszú küldetések kihívásai
A mikrogravitáció hosszú távú hatásainak megértése továbbra is kiemelt kérdés marad, hiszen a Marsra vezető küldetések akár két-három évig is eltarthatnak egy-egy utazónak. Ezen ismeretek nélkülözhetetlenek a hosszú távú egészségmegőrzési stratégiák kidolgozásához.
Jelenleg az ISS-en a napi edzés körülbelül 2,5 órát jelent hat napon át, ám a gyakorlatban a tényleges fizikai tevékenység csak 1,5 órára redukálódik, mert a másik időt a higiénia és az eszközök felállítása és lebontása tölti ki.
A jövőben várhatóan még több fontos megfigyelés születik a térben végzett szívizom-sejt-tanulmányokból, és bár idővel kiderül, milyen új felismerések érkeznek, a tudományos munka továbbra is élénk tempóban folytatódik.
© : NASA)
Forrás: Universetoday.com
