A NASA legfrissebb részleteket mutatott be az Artemis III hold-lander tesztrepüléséről, hangsúlyozva, mennyire kulcsfontosságú ez a küldetés a holdprogram jövőjéhez, és hogy a teljes művelet összehangolása rendkívüli technikai kihívást jelent. A közlemény kiemeli, hogy a feladat nemcsak a technikai csúcsokra sarkallja a csapatokat, hanem a rendszerek közötti együttműködés minden apró részletét is alaposan próbára teszi.
Tartalomjegyzék
A Kennedy Space Centerben tartott sajtótájékoztatón a program vezetői bemutatták a művelet részletes koncepcióját, és kiemelték, milyen nehézségeket kell legyőzni ahhoz, hogy minden eleme időben és biztonságosan összejöjjön. A hivatalos megfogalmazás szerint ez a teszt a jövőbeli holdraszállások alapköve lehet, ha sikerrel zárul a kutatás és a fejlesztés.
„Három a világ legerősebb rakétáját indítjuk el, és ez várhatóan a valaha volt legösszetettebb indítási kampány lesz” – fogalmazott Jeremy Parsons, az Artemis program vezetője a sajtótájékoztatón, amelyet Florida partjainál tartottak.
Három rakéta a küldetés középpontjában
A koncepció szerint először a New Glenn indul, amely a Blue Moon hold-lander modult a Föld körüli pályára juttatja, ezzel megkezdve a dokkolási tesztek első fázisát. Ez a lépés adja meg a későbbi végrehajtás alapját, és lehetővé teszi a későbbi komplexitások kiépítését.
Ezt követi a SLS, amely az Artemis III legénységét szállítja az Orion kapszulában az űrtérbe. A fedélzeten a NASA tagjai között megtalálhatók Randy Bresnik, Andre Douglas és Frank Rubio, valamint az ESA képviselője, Luca Parmitano.
A tervek szerint az Orion egy elliptikus földkörüli pályára kerül, amely mintegy 555 kilométeres magasság körül mozog, és ezt a lépést követi a későbbi dokkolások és a környezeti rendszerek ellenőrzése. A szerkezetek közötti kapcsolatok kiépítése kulcsfontosságú a további lépésekhez.
Artemis III küldetés célja és időzítése
Az események alapján Artemis III minden tevékenysége a jövő holdraszállási missziók kockázatának csökkentésére irányul, hangsúlyozta Parsons. A cél az, hogy a csapatok megtanulják együttműködni és a valós idejű döntéseket a lehető legbiztonságosabban hozzák meg a űrben végrehajtandó feladatok során.
A legénység két napot tölt az Orion és rendszerinek LEO-beli ellenőrzésével, majd a Blue Moon-nal történő találkozás Flight Day 3-ra esik, ekkorra éri el a dokkoláshoz szükséges magasságot, körülbelül 439 kilométert. Ezt követően a teljes teszt a két modul közötti együttműködésre irányul majd a dokkolási feladatok során.
A dokkolási műveletek között a Starship és az Orion közötti kapcsolat kerül középpontba: a találkozás Flight Day 8-ra tervezett az észak-atlanti térség felett végzett orbitszinten. A Starship kilépésével a dokkolás után a küldetés a következő napokban folytatódik, és a nominális időtartam 14 nap, de 17 napig hosszabbodhat a küldetés kilátásai szerint.
Kérdések a launches ütemezésével kapcsolatban
Az Artemis III pontos indítási dátuma egyelőre nem ismert. A NASA a következő nyarat tűzte ki célnak, de a belső jelentések szerint a program ütemezése mintha 90 nappal elcsúszott volna. A legnagyobb kérdés továbbra is az ellátási lánc és a holdi landerek beszerezése, amelyek időzítését határozzák meg.
A legnagyobb kihívások között említették a beszállítói láncokkal és a hold-lander komponensek időben történő szállításával kapcsolatos problémákat. Ezek a tényezők mind befolyásolhatják a teljes menetrendet, de mindkét magánpartnert és a NASA-t is elkötelezetten dolgozni látták a problémák leküzdésén.
„Move with real speed and purpose” – fogalmazott Isaacman és Parsons, kiemelve, hogy a döntéseket az adatok és az ütemterv alapján hozzák meg, és a problémák ellenére is a tervek szerint haladnak. A cél továbbra is az, hogy minden döntő elem időben rendelkezésre álljon a későbbi holdraszállásokhoz.
Artemis IV és a privát hold-lendverek jövője
NASA továbbra is megőrzi az opcionális utakat, hogy mindkét magán partnert a lehető legnagyobb felkészültséggel lássa el a holdi leszállások megvalósításához. Ezzel a megközelítéssel biztosítják, hogy a technológia és a műveleti gyakorlatok legyenek a legtöbb eszközzel rendelkezésre álló állapotban.
Függetlenül attól, ki indul először, mindkét partner 2028-ra tervezi a holdraszállási küldetéseket, hogy az Artemis IV keretében megérkezzenek a Hold déli-sarki zónáiba. A program célja, hogy egy erősebb, sokoldalúbb együttműködésen alapuló holdkorszak kezdődjön meg, amely hosszú távon fenntartható és megbízható legyen.
A dokkolási megoldások terén is különbségek adódnak: a Blue Moon landerrel a Orion holdkörüli pályán találkozik, míg a Starship esetében a dokkolás feltehetően az Earth orbiton történik és onnan történik a hold felé vezető mozgás. Ezek a különbségek lehetővé teszik, hogy mindkét partner bemutathassa kapacitásait és hozzájáruljon a következő évek holdküldetéseinek sikeréhez.
© SpaceX
Forrás: Space.com
