Majdnem minden galaxis középpontjában ott lapul egy szupermasszív fekete lyuk, míg a kivételek között gyakran a galaktikus ütközések után üresedő magokra találnak rá. Ennek hátterében az áll, hogy a galaxisok és fekete lyukaik kéz a kézben formálódtak ki, és bár mindenki mást hangsúlyoz a kiindulópont kérdésében, a sok bizonyíték egyértelmű irányba mutat: együtt fejlődnek. A szupermasszív fekete lyukak tömege rendszerint a galaxis tömegének körülbelül 0,5%-át teszi ki, ami erős utalás a közös eredetükre és fejlődésükre; ez a kapcsolat a világ nagyvárosainak mérete és lakossága közötti összefüggéshez hasonlóan szoros lehet.
Nemrégiben egy tanulmány azonban különös jelenségre mutatott rá: egyes galaxisokban óriási fekete lyukak találhatók, amelyek növekedése felülmúlja a körülöttük lévő galaxisokét, és ezzel megkérdőjelezi eddigi elképzeléseinket a fejlődés menetéről. A kutatás az eROSITA X‑sugár-távcsövet és más megfigyeléseket bevonva több mint 20 000 quasar adatait vizsgálta. A quasarok energiáját a aktív szupermasszív fekete lyukak adják, amikor ezek anyagot nyelnek be a környezetükből, fényáradatokat bocsátva ki, például x-sugarakat és rádióhullámokat. A quasar fényessége szorosan összefügg a fekete lyuk tömegével, ezért ezek kiváló eszközök a tömegeloszlás feltérképezésére, és sok quasar esetében a galaxis tömege is becsülhető a látható és infravörös fény alapján, amely arányos a tömeggel.
A tanulmányban nyomtatott adatok szerint a nyolc kivételes fekete lyuk közül néhány különösen kiugróan nagy, és ezek a példák a grafikon bal felső sarkában láthatók a megfigyelés során.
Amikor a kutatók összevetették a galaxisok tömegét a hozzájuk tartozó fekete lyukak tömegével, nyolc quasar kivételesen kilógott a normáról. A megszokott tömeg arány 200:1 helyett ezeknél az arányok 20:1 voltak, tehát a fekete lyukak tömege a galaxis tömegének körülbelül 5% részét tette ki. Sőt, három közülük a mintában a legfényesebbek közé tartozott, ami azt jelenti, hogy rendkívül gyors ütemben költi el az anyagot. A kutatók szerint ezek a fekete lyukak akár egy milliárd év alatt is megduplázhatják tömegüket.
Röviden összegzésként elmondható, hogy ezek a gigászi fekete lyukak olyan gyorsan nassolják fel a környező anyagot, hogy időlegesen kiürítik az otthonukat adó galaxis tűrőképességét.
Ezeknek a rendkívüli fekete lyukaknak azonban jellegzetes tulajdonsága, hogy a kapcsolódó galaxisok különösen halványak; nem annyira dúsak csillagokban, mint a Tejútrendszer. Lehet, hogy az idő múlásával több csillag keletkezik bennük, de az is előfordulhat, hogy a fekete lyuk annyi anyagot nyel el, hogy később csillagkeletkezés már nem történik. Még nem állnak rendelkezésre elegendő megfigyelések ahhoz, hogy eldöntsük melyik forgatókönyv a helyes.
Az eddigi megfigyelések alapján úgy tűnik, létezik egy olyan mechanizmus, amely gyorsan felülmúlhatja a galaxisok növekedését a fekete lyukak esetében, legalábbis egy ideig. Így bár általánosságban fennáll a kozmikus kapcsolat közöttük, ez a kapcsolat nem mindig erős; valami finom és bonyolult játszódik a galaxisok és fekete lyukak között, és több megfigyelésre van szükség a pontos összefüggés tisztázásához.
A megfigyelések és a kutatások részletes elemzéséről szóló munka a Astronomy & Astrophysics nevű folyóiratban jelent meg 2026-ban, amely kiemeli a nagy tömegű fekete lyukakkal kapcsolatos megfigyelések jelentőségét.
© : ESO, ESA/Hubble, M. Kornmesser
Forrás: Universetoday.com
