A NASA hosszú évek óta készül arra, hogy embereket juttasson vissza a Hold felszínére – legutóbb 1972-ben, az Apollo 17 küldetés során járt ott ember. A következő nagy lépés a Artemis IV lesz 2028-ban, amikor négy űrhajós indul a Hold körüli pályára a Space Launch System és az Orion űrhajó segítségével. Az Orion ezután találkozik egy külön indított Human Landing System (HLS) landolórendszerrel, amely két űrhajóst szállít le a felszínre és visz vissza. Mielőtt ez megtörténhet, a NASA jövőre egy Föld körüli pályán végrehajtott demonstrációs küldetést tervez.
Ez a küldetés voltaképpen egy „főpróba” lesz a holdi leszállás előtt: az Artemis űrhajósai a kereskedelmi HLS rendszerekkel gyakorolják a találkozást és a dokkolást, miközben a földi csapatok is felkészülnek. A két kiválasztott kereskedelmi partner, a SpaceX és a Blue Origin már dolgozik a landolórendszereken, amelyeket az Artemis III és IV küldetésekhez szánnak. A demonstrációból és a későbbi, ember nélküli Hold körüli tesztből nyert adatok segítenek a NASA-nak abban, hogy a jövőbeli legénységi holdraszállások biztonságosak és sikeresek legyenek.
Az Artemis III során mindkét cég a saját hordozórakétájával indítja el a legénységi űrhajók tesztváltozatait. A SpaceX a Starship V3 legújabb verzióját, a Blue Origin pedig a Mark 2 Blue Moon landolót teszteli, amely a korábbi holdi missziók tapasztalatait hasznosítja. A legénység az SLS rakétával és az Orion űrhajóval repül alacsony Föld körüli pályára, ahol aztán találkoznak a landolórendszerekkel.
A tesztváltozatok és a fedélzeti rendszerek
A demonstrációs küldetés során a SpaceX és a Blue Origin olyan repülési szoftvereket és vezérlőrendszereket tesztel, amelyek közvetlenül átvihetők a későbbi, legénységgel végrehajtott holdi repülésekre. A gyártott hardvereknek tartalmazniuk kell a kritikus rendszereket, például a környezeti szabályozó és életfenntartó rendszert (ECLSS), a személyzeti kabint és a fedélzeti elektronikát. Miután az Artemis legénysége találkozik a landolórendszerrel, két űrhajós felveszi az Orion Crew Survival System (OCCS) űrruhát, kinyitja a zsilipet és belép a landolóba.
A Blue Origin landolója egy holdfelszíni űrruha tömegszimulátort is szállít majd – hasonlóan az Artemis I ember nélküli tesztrepülésén használt „Moonikin” bábúhoz. Ez a műszerekkel és szenzorokkal felszerelt eszköz valós idejű visszajelzést ad a kabin környezetéről. A Starship HLS ezzel szemben egy további dokkolórendszert kap az űrhajó orrába integrálva, hogy a NASA és a SpaceX értékelni tudja a HLS és az Orion közötti együttműködést. A Starship tesztváltozatába azonban ezúttal nem lép be a legénység.
Steve Creech, a NASA Marshall Űrrepülési Központjának Human Landing System programmenedzsere elmondta: „Minden landolórendszer-szolgáltató más megközelítést alkalmaz az Artemis III küldetésre. A SpaceX és a Blue Origin ambiciózus célokat és feladatokat tűzött ki, amelyek kiegészítik a Holdnál tervezett ember nélküli demonstrációs küldetéseket. Így tapasztalatot és bizalmat szerezhetünk az űrhajókban és a hordozórakétákban, mielőtt a legénységgel is elindulnánk.”
Kettős indítás és űrbeli manőverek
A NASA, a SpaceX és a Blue Origin a világ legnagyobb teljesítményű hordozórakétáit használja: az SLS-t, a Starship/Superheavy-t és a New Glenn-t. Ezeket rövid időn belül, egy kettős indítási kampány keretében lövik fel, ahol a landolót előre pozicionálják alacsony Föld körüli pályára, hogy megvárja a legénységes Oriont. Ez a ritmus lehetővé teszi az indítási folyamatok és a műveletek gyakorlását a földi csapatok számára is.
A küldetés során az Artemis III legénysége elvégzi a találkozási és dokkolási manővereket a landoló tesztpéldányaival, majd biztonságban visszatér a Földre. Eközben a NASA, a SpaceX és a Blue Origin mindegyike gyakorolja a földi kiszolgálást, az indítási műveleteket, az irányítóközpontok munkáját és az adatcserét. A Blue Origin tesztjárműve akár 30 napig is „parkolópályán” maradhat, hogy a rendszerellenőrzéseket elvégezzék, mielőtt az SLS és az Orion elindul.
© : SpaceX/Blue Origin
Forrás: Universetoday.com
