A NASA New Horizons űrszondája 2026 júniusának végén ébredt fel csaknem egy évig tartó téli álmából, mintegy 9,5 milliárd kilométerre a Földtől. A Plútót 2015-ben elsőként elérő űreszköz jelenleg a Kuiper-öv távoli vidékeit kutatja, miközben egyre közelebb kerül a Naprendszerünk határához. A küldetés során a szonda időszakosan hibernált állapotba kerül, hogy energiát takarítson meg a hosszú utazás során, és a lehető leghatékonyabban használja fel erőforrásait.
A New Horizons hamarosan a harmadik ember alkotta objektummá válhat, amely elhagyja a Naprendszert, és belép a csillagközi térbe. Ehhez azonban át kell haladnia a helioszféra nevű védőbuborékon, amelyet a Napból kiáramló töltött részecskék, az úgynevezett napszél hoz létre. A kutatók szerint ennek a határnak a pontos helye még mindig bizonytalan, ezért a Southwest Research Institute (SwRI) szakemberei két tanulmányban is megpróbálták meghatározni, mikor érheti el a szonda ezt a kritikus pontot.
A tudományos publikációk, amelyek az Astrophysical Journal és az Advances in Space Research folyóiratokban jelentek meg, arra a következtetésre jutottak, hogy a New Horizons a legkorábbi 2029-ben, a legkésőbbi pedig 2040-ben léphet ki a Naprendszerből. Ez a széles időintervallum jól mutatja, mennyire összetett és változékony a helioszféra határa, amely a Nap aktivitásának függvényében folyamatosan tágul és összehúzódik.
A Naprendszer védőbuborékának titkai
A helioszféra egy óriási, üstökös alakú buborék, amelyet a Napból folyamatosan kiáramló napszél hoz létre. Ez a védőpajzs az egész Naprendszert körülveszi, és megvédi a bolygókat a galaktikus kozmikus sugárzás káros hatásaitól. A napszél sebessége és intenzitása azonban nem állandó, hanem a Nap 11 éves ciklusának megfelelően változik: a napmaximum idején a helioszféra kitágul, míg a napminimum alatt összehúzódik.
Eddig csupán két űrszonda, a Voyager 1 és a Voyager 2 hagyta el a helioszférát, 2012-ben, illetve 2018-ban. Amikor ezek az űreszközök átlépték a határt, a tudósok először tapasztalták meg a terminációs sokknak nevezett jelenséget, ahol a napszél hirtelen lelassul, ahogy ütközik a csillagközi anyaggal. Jonathan Gasser, az SwRI kutatója és az egyik tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy pontosan szeretnék tudni, mikor éri el a New Horizons ezt a határt, hogy felkészülhessenek a mérésekre és az adatok letöltésére.
A kutatók a terminációs sokk és a heliopauza helyzetét próbálták előre jelezni a New Horizons által követett irányban. A heliopauza az a pont, ahol a napszél végleg átadja helyét a csillagközi anyagnak. Mivel ezek a határok a Nap változó aktivitása miatt folyamatosan mozognak, a szonda akár többször is átlépheti őket, mielőtt végleg elhagyná a Naprendszert.
Úton a csillagközi tér felé
A New Horizons 2006. január 19-én indult útnak, és közel 15 év alatt érte el a Naprendszer távoli vidékeit, ahol jelenleg a Kuiper-övet vizsgálja. Ez a fánk alakú régió, amely tele van jégből álló objektumokkal, a Neptunusz pályáján túl helyezkedik el. A szonda 2015-ben hajtotta végre a történelem legtávolabbi elrepülését, amikor elhaladt a Plútó mellett, majd 2019-ben elérte az Arrokoth nevű kettős objektumot, amely a valaha felfedezett legtávolabbi és legősibb égitest.
A kutatók számára a New Horizons küldetése nem csupán a Naprendszer határának eléréséről szól, hanem arról is, hogy jobban megértsék a helioszféra működését. Heather Elliott, az SwRI munkatársa és az egyik tanulmány vezető szerzője szerint a helioszféra tanulmányozása olyan, mintha egy kozmikus puzzle darabjait raknák össze. Nemcsak azt tanulják meg, hogyan ér véget a Nap befolyása, hanem mélyebb betekintést nyernek a Naprendszer és a csillagközi tér közötti határ természetébe is.
Ez a tudás kulcsfontosságú lehet a jövőbeli csillagközi utazások tervezéséhez. Ahogy a New Horizons egyre közelebb kerül a nagy áttöréshez, a tudósok izgatottan várják, hogy a szonda milyen adatokat küld majd vissza a Naprendszerünk pereméről. A kutatók szerint a terminációs sokk többszöri átlépése is lehetséges, ami tovább növeli a küldetés tudományos jelentőségét és izgalmát.
© NASA
Forrás: Gizmodo.com
