Szeptember 19-én a Hubble űrtávcső teljesítette a Föld körüli 200 000. keringését, ezzel újabb mérföldkövet írt a hosszú ideje szolgáló csillagászati obszervatórium történetébe. A misszió eddigi útja több mint 8 milliárd kilométert tett meg, és eddig mintegy 1,7 millió megfigyelést rögzített a Világegyetemről, miközben a távcső immár a 36. évét tölti folyamatos szolgálatban. A Naprendszeren túlnyúló utazása és a folyamatos megfigyelések megerősítik, hogy a Hubble továbbra is nélkülözhetetlen eszköz a kozmosz mélyreható feltárásában.
A 200 000. körhöz kapcsolódó megfigyelés távcsőneve és célja az volt, hogy mérje a Világegyetem tágulásának ütemét, vagyis a Hubble-állandó pontosabb becslését. A célpont a MACS J0417 nevű masszív galaxis klaszter volt, amely a Földtől mintegy 4,65 milliárd fényévnyire helyezkedik el Eridanus csillagképében.
A megfigyelés középpontjában Athena szupernóva állt, amelyet a JWST fedezett fel tavaly. Ezek a rendkívül fényes robbanások kozmikus lámpásként szolgálnak a távolság mérésére a millióktól akár milliárd fényévek távolságáig. Két év után, egyes becslések szerint, az Athena várhatóan újra láthatóvá válik a gravitációs lencse hatásának köszönhetően, amely megnyújtja és felerősíti a fényt a távoli forrásokból.
Gravitációs lencsék és a re-érkezés nyomában
A gravitációs lencsék miatt a fény több útvonalon érkezhet a Földre, így egy esemény több helyen és több időpontban is megjelenhet. Így az Athena ismétlődő megjelenése különböző helyekről érkezhet, és a vizuális jelek között időbeli késés érezhető lehet.
A kutatók abban reménykednek, hogy az Athena az elkövetkező hónapokban–években a lencsék révén újra láthatóvá válik, és a megfigyelést továbbra is nyomon követik. A megjelenés időpontjainak pontos meghatározása révén a galaxis klaszter tömegeloszlását jobban feltárhatják, ami közvetlenül befolyásolja a kozmikus távolságmérésnél alkalmazott modelleket.
Ezen időbeli eltolódások mérésével a kozmikus távolság-mérő rendszert is finomíthatják: a kozmikus távolság-létra pontosítása mellett a galaxis recessziós sebességének becslése is pontosabbá válik, ami a Hubble-állandó meghatározásához vezet.
A Hubble és Webb együttműködése a jövő űrtávcsöveivel
A Hubble egyedi megfigyelései a látható fény és ultraibolya tartományokban éles részleteket adnak, míg a JWST a infravörös tartományban gyűjti a fényt, lehetővé téve a porral borított régiók és a mélyebb kozmosz feltárását. Ez a két eszköz egymást kiegészítve ad részletes képet a galaxisokról és az űr nagy szerkezeteiről.
Ez a kettős megközelítés a jövőben is erősen kiegészíti egymást, különösen a Nancy Grace Roman Space Telescope elindításával és fokozott tudományos aktivitásával, amely várhatóan 2027 elején veszi fel a tudományos munkát. A Roman űtávcső a látómező és az érzékenység terén nyújt majd új lehetőségeket, együtt dolgozva a Hubblerel és a Webbbel a kozmikus rejtélyek feltárásában.
A különböző hullámhosszú megfigyelések lehetővé teszik a kozmikus távolság-létra finomhangolását és a Hubble-állandó becslésének javítását, ami a világegyetem szerkezetének pontosabb megértéséhez vezet. A szinergia ezekben a missziókban egyre fontosabbá válik, miközben a kutatók egyre szélesebb adathalmazt és részletesebb képeket kapnak a kozmosz működéséről.
© : NASA/ESA/STScI/UCLA
Forrás: Universetoday.com
