A bolygók keletkezése és fejlődése az űrkutatás egyik alapvető mozgatórugója, amely meghatározza, hol és miként kutathatunk életjeleket a Földön kívül.
Tartalomjegyzék
Ez a folyamat rendkívül összetett és hosszú időt vesz igénybe: egy hatalmas gáz- és porfelhő forgó mozgásba kezd, majd fokozatosan laposabb koronggá alakul.
A korong belsejében a törmelék apró kavicsoktól a kilométeres méretű testekig gyűl össze, és az akkréció során ezek a darabkák összeérnek, először a belső részeken kőzetbolygókat hozva létre, a távolabbi zónákban pedig gázból, jégből és porból álló anyag halmozódik fel, ami végül a bolygók kialakulásához vezet. Eddig a kutatók főként számítógépes modelleken keresztül láthatták ezt a forgó gázt és port, amely a bolygók megszületését jelzi.
Első közvetlen kép protoplanet szimulált környezetében
Most egy nemzetközi kutatócsoport bejelentette az első közvetlen képet egy olyan bolygóformációról, amely egy forgó gáz–por gömbben alakul.
A vizsgálat középpontjában a WISPIT 2b protoplanet áll, amely mintegy 430 fényévnyire található tőlünk, tömege körülbelül ötszöröse a Jupiterének, és közvetlenül láthatóvá vált a chilei ALMA-obszervatórium felvételei révén.
Kísérő protoplanetként a WISPIT 2c a belső pályán kering 15 AU távolságban, tömege pedig 8–12 Jupiter közé esik, míg a WISPIT 2b a központi csillagtól hozzávetőleg 57 AU-ra helyezkedik el. A felfedezésről a kutatók a tanulmányban számolnak be, amely részletezi a két protoplanet elhelyezkedését és tömegét, valamint a környezetük alakítását.
A cavity és a gap közötti különbség a korongban
Az ALMA felvételei egyértelműen megkülönböztetik a teljes ürületet, amelyet cavity-nek hívnak, a korong anyagának lokális hiányától, amit gyakran gap-nek neveznek, és amely így is jelzi a bolygó jelenlétét a környezetben.
A kép szemlélteti a gáz mozgását is: a kék színnel jelölt rész közeledik a szemlélő felé, a piros pedig az oldalirányú vagy távoli mozgást mutatja, így láthatóvá válik, hogyan formálják a bolygók a környezetüket.
A WISPIT 2c helye és a hozzá kapcsolódó üreg, valamint a WISPIT 2b által létrehozott mintázat együtt mutatja, hogyan kapcsolódik össze a két protoplanet a korong dinamikájával és anyagáramlásával.
A nagy felbontású megfigyelés lehetővé tette a protoplaneták közvetlen vizsgálatát
A protoplaneták közvetlen megfigyelése rendkívül nehéz feladat, mert ezek a korai bolygók sokkal kisebbek és elnyomottabbak a csillag fényében. Ennek ellenére az ALMA most olyan részleteket képes kimutatni, amelyeket korábban csak számításokból és modellekből ismertünk.
A 66 rádióteleszkópból álló interzuszményes összefogás rendkívül nagy felbontást ad, így ilyen finom szerkezeteket és a gáz mozgását is láthatóvá válik a korongban.
Az ilyen megfigyelések segítenek megérteni az accréció folyamatait és azt, hogyan gyűlnek össze a törmelékdarabkák a bolygóképződés korai szakaszában, amikor a gáz és a por a környező térben kölcsönhatásba lép.
A jövő kilátásai és a tudományos út tovább
Mennyi hasonló közvetlen képet készíthet még az ALMA a jövőben, és milyen új megértésekre tehetünk szert a protoplaneták fejlődéséről? A válasz egyelőre nyitott, hiszen minden új felvétel új részleteket tár fel a bolygókeletkezés mechanizmusairól.
Ez a legújabb felfedezés bizonyítja, hogy a technika és a tudomány együtt növekedhet, és a bolygófejlődésre vonatkozó elméletek egyre inkább összhangban lehetnek a megfigyelésekkel.
A kutatók szerint a tudományos munka folytatódik, és a jövőben is a csillagok felé forduló figyelmünk adja majd a mozgatórugókat a rejtélyek felkutatásához, miközben továbbra is az égboltot tanulmányozzuk, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a bolygók keletkezésébe.
© : M. Benisty, MPIA / ALMA)
Forrás: Universetoday.com
