A gyász során egy teljesen új területére érkezünk az életnek, ahol nincsenek tapasztalataink mit hogyan kell csinálni, megélni, nem nagyon van útmutatónk, viszont rengeteg feladat, teendő vár minket itt.
Sokszor küzdünk az érzéssel, meg a késztetéssel, hogy meg kell csinálnom ezt, meg azt, hegyekben állnak az elintézendő feladatok.
Ha a feladataimat abból a szempontból nézem, hogy meg kell őket csinálnom, akkor sokszor kelt ez egy fruszrációt, kellemetlen érzést bennünk, kötelezettségeket teremt, áldozatnak érezhetjük magunkat, sokszor tapasztalunk egy ellenszegülést magunkban, nyomás alá kerülünk, ez visszatart a cselekvéstől.
Mintha valami külső körülménynek kellene megfelelnünk, emiatt erőtlenné válhatunk. Ha nem csinálom meg a feladatokat, akkor ez konfliktust kelthet bennem.
Ehelyett sokkal jobb, ha belső indíttatásból állok neki, nem azért, mert kötelező, hanem azért mert vannak választási lehetsőségeim, mikor, mit és hogyan csinálok.
Ki mondja azt nekem, hogy meg kell ezeket csinálnom? Lehet nem is kell? Van döntésünk a között, hogy meg kell csinálnom valamit vagy, hogy úgy döntök, hogy megcsinálok valamit.
Számomra felemelő volt, amikor rájöttem erre a lehetőségre, a két helyzet közötti különbségre, a döntésem lehetőségére, dönthetek úgy, hogy nem csinálok meg valamit, és úgy is, hogy megcsinálom, de azért, mert ez lett a döntésem, és nem külső körülményeknek akartam megfelelni.
Ti érzitek a kettő közti különbséget? http://www.gyaszozvegyszulokent.hu