Érdekes gondolat merült fel bennem a napokban, az évek alatt jó párszor feljött az a kérdés, hogy túl vagytok már rajta?
Sikerült továbblépni?
A válasz erre nekem mindig csak egy nagy kérdőjel volt magamban, vagy csak annyi, hogy ez egy rossz kérdés sajnos, erre képtelen vagyok válaszolni.
Szerintem nem továbblépünk azon, ami történt, hanem megyünk előre, haladunk az eseménnyel együtt, tehát a jó kérdés az lenne, hogy hogyan haladtok?
Hiszen az új élet, amit felépítünk az számomra hasonlít metafórákban gondolkodva a tojáshoz, a párom a tojássárgája, ott van középen, benne a szívünkben, a lelkünkben a gyerekeimmel együtt és a fehérje lett az új élet, amit köréje építünk szépen, lassan.
Ő velünk marad és én nem is szeretném, ha nem lenne velünk, az életet csak így tudom elképzelni, hiszen vele kezdtem el, ő a gyerekeim Apukája, a Szerelmem, akivel együtt akartam maradni egy életen át.
Tehát emiatt érzem azt, hogy a jó kérdés inkább az, hogy hogyan haladunk az úton az emlékével együtt?
Nektek mi a jó kérdés, melyik az, amire tudnátok válaszolni, ha feltennék nektek?
http://www.gyaszozvegyszulokent.hu