Fekete betű a hófehér papíron,
holló bóklász a hófedte síron.
Lépeget jobbra is meg balra,
élelmet keresgél,de a hó takarja.

Rossz helyen kutatsz,mondanám,ejnye,
nem mag kell,hanem az elhunytak lelke.
Én vagyok az elhunyt,fekszem a sírba,
hófehér papíron le is vagyok írva.

Lehet hogy meghaltam,már porlad a testem,
de itt van,élők közt,eleven a lelkem.
Mert azt fogadtam,meg is tartom még is,
hogy szeretni foglak még a síron túl is!