|
Írta: szöszi37
|
|
2010. január 10. |
|
Reménytelenül suttogom neved, mert kiáltanom nem lehet. Reménytelenül élem az életem, mióta megismertelek. Nézem,várom mikor jössz, s érkezésed forró lázba dönt. Szeretném megfogni kezed, mely jó meleg lehet, s elvinni Téged innen, messzi földre,idegenbe. Szeretném ha enyém lennél, de tudom mindez reménytelen, hát továbbra is elsuttogom magamban a nevedet. De csillaghullás közben, egy sötét éjen, kiáltani s kérni fogom, SZERETLEK s Te is SZERESS!
|