Az egyik énem mindenkinek meg akar felelni
A másik énemnek mások véleménye semmit sem tud számítani
Nem tudod őt birtokolni, és nem hallgat senkire
Az ösztön irányítja minden döntésében

Nem az erkölcs normái szerint él
Néha kicsit szunnyad, de ha életre kél
Csak a hatalom kell neki
Az legyen amit ő akar, ez élteti

Szerelmet, vágyat ébreszt másokban
Csak játszik veletek, ha megunta eldobja
Nincs bűntudata, a megbánást hírből sem ismeri
Fájdalmat okoz, de fel se fogja és nem érti.

Pedig szavainak és tetteinek, Következményei lettek
Pedig nem ilyen volt kezdetben
Szívét, lelkét odaadta
De érzéseit ő nem viszonozta

Így hát nem veszi saját magát sem komolyan
Te hiszed, hogy ez megváltozhat?
A remény hal meg utoljára
De kihasznál minden alkalmat.

A másik én az érem sötét oldala.
Vagy játszom, vagy pusztítok tettekkel és szavakkal
De ha a "jó" én kerül felszínre
A romokat nézi teljesen megrökönyödve

Sajnálom, bocsánat, megváltozom tényleg.
De e szavak üresen konganak a szélben
Ha elérem, hogy senki sem fog bízni bennem
Az lesz a Vég, így gondolom és érzem.