Hallgasd, csattana a csendben egy érzés,
most már érted e mit súg a szél.
Látom, szép szemed csillan megértés,
dobban a szíved csak nekem él.

Érzem, úgy suhan vágyam el hozzád,
mint aki nem menne el soha már.
Félek, messze vagy hozzám nem várnád,
testem hozzád nem haza jár.

Lassan, érint meg téged a lelkem,
minden falban van repedés.
Titokban, lesnék hogy tudjam szerelmem,
lesz e majd sírás vagy nevetés.

Ha eljön, a vége csak ints kicsi kézzel,
maradjon tiszta az ami szép.
Nem fáj, nem fogom kérni ne menj el,
mögötted nem látod könnyes a kép.

Suttogó