A vén toronyóra meséje

Elmondom most néked egy lány történetét,
Hosszú szenvedését, megtört életét.
A kislány beleszeretett egy idegen srácba,
A fiú is beleszeretett a gyönyörű lányba.
De a fiút behívták a csatába, nagyon távol,
A lány nem tehet mást, napokat számol.
Hátha visszajön kedvese még élve,
S akkor együtt lehetnek végre.
De nem így történt...Meghozták a halálhírt,
Melyet egy vén katona remegő kézzel aláírt.
A kislány lerogyott a földre, összetört a szíve,
Tudta, hogy ez nem más, mint a Sors míve.
Elment hát éjjel a toronyórához, elsírta néki bánatát,
Testét ekkor könnyű szellő érintése járta át.
A toronyóra meghatódva hallgatta a lányt,
A történet tragikus vége neki is fájt.
S ekkor megkondult az óra, éjfélt ütött már,
A kislány eldöntötte: vége...többé nem vár...
Maga mögött hallotta a víz csobogását,
Nem tehetett semmit: legyőzte hát szorongását.
Hátrafordult, s beleugrott a sötét folyóba,
Titkát máig őrzi ő és a vén toronyóra...