Miért van az,hogy a kapcsolat elején elfogadjuk a másikat az összes nyűgjével....aztán minden terhessé válik?

Miért kezd idegesíteni a szeretett személy hóbortja ?

Miért van hogy eleinte állandóan együtt akarunk lenni......aztán azt díjazzuk ha nincs velünk?

Miért van az hogy nemrég még azt terveztük milyen legyen a fal szine most pedig arról beszélünk kié legyen a TV. a szekrény, a hűtő stb.

Miért van az hogy régebben Nélküle most pedig Vele nem tudunk élni?

Azért mert egy idő után minden ellaposodik.....kiég.......megkopik az esetek nagy százalékában!

Ha mindig rózsát kapsz egy idő után már úgy fogod utálni a rózsát,hogy még a rózsa vázáját is kidobod!

A sok együttlét konfliktushoz vezet!

Igen mindenkinek szüksége van arra hogy elvonuljon kis magán szférájába és átértékelje az elmúlt eltöltött boldog órákat!

Ha nem élsz valakivel együtt minden egyes együttlét egy ajándék!

Nem válik megszokássá,rutinná az együttlét.

Oké....legyünk együtt 3-4 napot de utána mindenki menjen a sajátjába és újra várjuk majd hogy találkozzunk, együtt legyünk.

Szerintem én azért vélekedem így mert már kipróbáltam a házasság intézményét sőt az együttélés " varázsát " is átéltem ezért vélekedem ily módon!

Sokszor mondomki mit gondolom a ismerösen,Én nem Nősülek!! Persze "Soha"az nem mondom!

én azt vallom mindenkinek kell szerelem is , szabadság is!!!