Olvasttam itt a Szabadság Szerelem...e kettő kell nekem fojtathatnánk.
Hát igen szabadságra is vágyunk de közben társra is.Ilyenek vagyunk mi emberek.
Együt is lennénk valakivel de közben ha meg fojt a szeretetével vagy féltékenységével az megörit.Ha visszont nincs velünk senki akkor a magány fojt meg.
De mikor valaki olyan robog be életünkbe akivel teljesen öszhangban vagyunk akkor máson sem jár az eszünk csak azon,hogy ő most mit csinálhat?hol lehet?,ő is gondol ránk??neki is hiányzunk??Furcsa érzések ezek mikkel mi sem minding vagyunk tisztában.
De eljön az idő mikkor helyére kell teni ezeket az érzéseket s gondolatokat mert a végtelenségig nem lehetünk bizonytalanok mert az élet rövid s hamar elszáll.S talán az orrunk elött volt a boldogság kék madara de mi hagytuk elrepülni mert képtelenek vagyunk dönteni,hogy SZABADSÁG vagy SZERELEM.....

BOCS A HELYESÍRÁSI HIBÁKÉRT!