|
Írta: szinba
|
|
2009. június 30. |
|
Édes dolog Ugyanúgy látom, de másképp hazudom meg a szépet. Erőltetem és kiállok a megtörtént események emlékeinek színpada mögé. De ez már nem az én társulatom, másképpen súgnak össze mögöttem. Hálám és őszinteségem nem változik, lassan csak neked sírok és nevetek kedvesem… …Csak te ismersz engem, hisz te jelensz meg: múltamban, jelenemben s jövőmben…
|