|
Írta: bűvölet
|
|
2009. február 26. |
Attól én még ember vagyok, hogy vannak verseim, amik a valós élet lenyomatát őrzik, nemcsak magamnak.
Attól én még ember vagyok, hogy csak írogatok, és mint tenger hullámzása, lelkem boldogsága, mit magamból kiírok.
Attól én még ember vagyok, hogy gondolataim szülte versem, nem rontja helyzetem, csak írogatok, bennem laknak, elmennek, de hazatérnek.
Attól én még ember vagyok, még ha elképzelt álmaimba, bele is rondít a valóság, hiszen ez "szívügyem".
Attól én még ember vagyok, mert egy szerelmes ember lelke tárol annyi gyönyört, mint mikor a csapongó képzeletem ráborul a szavakra.
Attól én még ember vagyok, még ha csak egy érzelmi kelepce mondja meg, hogy tényleg enyém lehetsz-e?
Én nem is ragyogok, csak halványan pislogok Attól én még ember maradok!
|
